Három évvel ezelőtt a Columbia Egyetem kutatói arról számoltak be a Journal of Reproductive Medicine című tudományos folyóiratban, hogy a mesterséges megtermékenyítésnél kétszer akkora valószínűséggel jön létre terhesség, ha a nőkért egy idegenekből álló csoport imádkozik, még akkor is, ha az érintett nők nem is tudnak az imádkozás tényéről. Felismerve, hogy egy ilyen eredmény a tudomány létét veszélyezteti, a hírlevél tréfás felhívással fordult az olvasókhoz, „imádkozzanak, hogy ez a kijelentés téves legyen.”

Ezen a héten vált ismeretessé, hogy ezt az imádságot feltehetően meghallgatták valahol. Természetesen senki nem ismételte meg az említett, meghökkentő eredményt hozó vizsgálatot. Időközben azonban kiderült, hogy a tanulmány egyik társszerzőjét leleplezték mint csalót. Dr. Daniel Wirth (aki jogász és nem orvosdoktor!) arról nevezetes az alternatív gyógyászok köreiben, hogy az érintés nélküli kezrátételes gyógyítás („non-contact therapeutic touch”) hatékonyságát vizsgálta sebek gyógyulásánál. 2004. május 18-án a jelentések szerint Wirth ismételten bűnösnek vallotta magát egy csalási ügyben a Szövetségi Bíróság előtt, amelyben az Adelphia Communications cégtől kétmillió dollárt csalt ki. Az imádság hatásáról szóló cikk fő szerzője, Rogerio Lobo, a Columbia Egyetem szülészeti és nőgyógyászati tanszékének vezetője most azt állítja, hogy ő csak „szerkesztésbeli segítséget nyújtott” a cikkhez. Bruce Flamm, a Kalifornia Egyetem, Irvine klinikai szülészprofesszora, aki a Skeptic magazinban részletesen beszámol erről a hihetetlenül arcátlan tudományos csalásról, azt állítja, hogy a harmadik szerző, Kwang Cha, már eltávozott a Columbia Egyetemről, és nem hajlandó az ügyről nyilatkozni.

Forrás: Természet Világa 2004. augusztus, Bencze Gyula fordítása

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.29. 23:22 Szólj hozzá!

November 13.
*13. század eleje +Veszprém, vsz. 1270. november 15.

Ilona a veszprémi domonkos kolostor priórája és hét éven át Árpádházi Szent Margit nevelője volt. Lelki életét komoly misztikus élmények határozták meg, élete végén megjelentek testén a stigmák. A kolostor kormányzásában jó gyakorlati érzékről tett tanúságot. Halála után tizenkét évvel holttestét a kolostortemplomban készített ékes síremlékbe helyezték át. Tisztelete kérdésében a Szentszék még nem nyilatkozott. Ünnepét a rendben november 6-án ülik.

Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:

Ilona magyar nemzetségből származott. Veszprémben a Szent Katalin tiszteletére 1222-ben emelt domonkos apácakolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. IV. Béla király leányának, Boldog Margitnak volt mesternője az erényekben, és csodálatos életszentségben élt. Krisztus bizonyságot akart adni élete szentségéről, ezért míg Ilona az ő keserves kínszenvedéséről elmélkedett, sebeinek stigmáit csodálatos módon kezeibe és jobb oldalába írta. Gyakran megtörtént, hogy imádság közben — hosszasan szokott imádkozni — teste a levegőbe emelkedett, mennyei muzsikát hallott, s annyi vigasztalás töltötte el, hogy teste ezt nem tudván befogadni, elveszítette érzékelését és erőit. A szenteket oly gyengéd szeretettel tisztelte, hogy eljöttek és társalogtak vele. Egy éjszaka a cellájában elragadtatásban imádkozott, és a keresztről Krisztus leszállt hozzá az érc corpusban, s nővértársai semmi erővel nem tudták kibontani Ilona öleléséből mindaddig, míg a következő nap dél körül magához nem tért és vissza nem tette ő maga a helyére. Az Úr szentséges Testének és Vérének misztériuma iránt igen nagy áhítattal viseltetett. Ha olykor a gyóntatójától nem kapott engedélyt a szentáldozásra, vágya úgy fellobogott, hogy maga Krisztus látható alakban nyújtotta neki az Eucharisztiát. Megkapta a prófétálás lelkét, s a gyógyítás adományának birtokosaként érintéssel futamította meg a betegségeket; elszáradt virágok érintésére újra kivirultak, de nehogy a többiek fölfigyeljenek rá, mindjárt széjjeltépte őket. Mikor haldoklott, Krisztus jött elébe a szentek nagy csapatával, és 1270. november 9-én elszólította a boldog halhatatlanságba, majd halála után sok csodával dicsőítette meg.

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.28. 20:57 Szólj hozzá!

Előszó

Én, Ananias testőrtiszt, volt prefektus és törvénytudó, miután a szent iratokból megismertem a mi urunkat. Jézus Krisztust, megtértem, és méltóvá váltam a szent keresztségre is. Mivel kutattam abban az időben a mi urunk, Jézus Krisztus perének feljegyzéseit, amelyeket a zsidók készítettek Pontius Pilátus alatt, megtaláltam ezeket az aktákat héber nyelven, és Isten akaratából lefordítottam azokat görögre, Flavius Theodosius[i] császár urunk uralkodásának 17. és Flavius Valentinianusénak 6. évében, a 9. indikcióban.[ii] Mindnyájan tehát, akik ezt olvassátok és másoljátok, emlékezzetek meg rólam, és imádkozzatok értem, hogy legyen irgalmas hozzám az Isten, és bocsássa meg vétkeimet, amelyeket vele szemben elkövettem.

Béke legyen azokkal, akik olvassák, hallgatják és hozzátartozóikkal. Ámen.

Tiberius Caesar római császár uralkodásának 15. évében és Heródes galileai király uralkodásának 19. évében,[iii] az április elseje előtti 8. napon, azaz március 25-én, Rufus és Rubellio konzulsága alatt, a 202. olympias 4. évében, losephus Kaifás főpap idejében. Az, amit Nikodémos a mi urunknak, és üdvözítő Istenünknek, Jézus Krisztusnak keresztre feszítése és szenvedése után kiderített, majd héber nyelven megírt, és az utókorra hagyott - valahogy így hangzik.[iv]

1. fejezet: Jézus és a császári mellképek

1. A főpapok[v] és az írástudók,[vi] Annás, Kaifás, Sémés, Dathaés, Gamaliel, Júdás, Levis, Nephthaleim, Alexandros, Jaeiros és a többi zsidó tanácsot tartottak,[vii] majd elmentek Pilátushoz, és Jézust sok cselekedete miatt bevádolták,[viii] mondván: Tudjuk, hogy ez József, az ács fia, Máriától született,[ix] mégis azt állítja, hogy Isten fia és király.[x] Még a szombatot is megszentségteleníti, atyáink törvényeit pedig fel akarja forgatni. Pilátus ezt kérdezte: Mit tett, és mit akar felforgatni? A zsidók ezt válaszolták: Törvényünk előírja hogy szombaton senki se gyógyítson.[xi] Ez viszont gonosz praktikával szombaton gyógyított meg sántákat, púposokat, kiszáradtakat, vakokat, inaszakadtakat, süketeket és démonoktól megszállottakat.[xii] Pilátus erre megkérdezte: Milyen gonosz praktikákkal? Így feleltek neki: Szemfényvesztő, és Belzebubnak,[xiii] a démonok királyának a segítségével űzi ki a démonokat, és mind engedelmeskednek neki. Pilátus így válaszolt nekik: Tisztátalan lélek segítségével nem lehet kiűzni a démont, csak Asklépios istenével.[xiv]

2. A zsidók erre azt mondták Pilátusnak: Kérjük nagyságodat, állítsd őt bírói emelvényed elé és hallgasd ki. Pilátus közelebb szólította őket, és így szólt hozzájuk: Mondjátok meg nekem, hogyan hallgathatok ki én, a helytartó egy királyt?[xv] Ezt válaszolták neki: Nem mi állítjuk, hogy király, hanem ő állítja ezt önmagáról. Erre Pilátus hívatta a küldöncöt, és ezt az utasítást adta neki: Vezessék elé Jézust, de nagy tisztelettel. A küldönc távozott, és megtalálva Jézust, leborult előtte, majd fogta a karján levő kendőt, leterítette a földre, és így szólt hozzá: Uram, a helytartó hívat, lépj rá erre, és menj be hozzá. A zsidók pedig, amikor látták, hogy mit tett a küldönc, hangosan szidták Pilátust, és ezt mondták: Miért nem törvényszolgával hívattad be, hanem küldönccel? Ez a küldönc ugyanis, amikor meglátta őt, leborult előtte, majd leterítette kendőjét, és felszólította, hogy azon lépdeljen, mint egy király.

3. Pilátus erre magához hívta a küldöncöt, és ezt kérdezte tőle: Miért tetted azt, hogy leterítetted a kendődet a földre, és arra kérted Jézust, hogy azon járjon? A küldönc így válaszolt neki: Helytartó uram, amikor elküldtél Jeruzsálembe Alexandroshoz, ott láttam őt szamárháton ülve, a zsidó gyerekek gallyakat tartva kezükben kiáltoztak, mások pedig leterítették előtte köpenyüket,[xvi] és ezt mondták: Ments meg már bennünket, te, aki a mennyekben vagy! Áldott, ki az Úr nevében jön![xvii]

4. A zsidók zajongani kezdtek, s így szóltak a küldönchöz: A zsidó gyerekek héberül kiabáltak, honnan tudod te azt görögül? A futár ezt válaszolta nekik: Megkérdeztem valakit a héberek közül, mondván: Mit kiabáltak héberül? Ő pedig lefordította nekem. Erre Pilátus ezt kérdezte tőlük: Hogyan kiáltották héberül? A zsidók ezt válaszolták neki: Hosanna memb-rome baruchamma adonai.[xviii] Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit jelent a hozsanna és a többi szó? - Ments meg már bennünket, te, aki a mennyekben vagy! Áldott, ki az Úr nevében jön. Pilátus így szólt hozzájuk: Ha ti is tanúsítjátok, hogy ezt kiáltozták a gyerekek, mit vétett a küldönc? Erre azok elhallgattak, a helytartó pedig így szólt a küldönchöz: Menj ki és vezesd be őt, ahogyan akarod. A küldönc kiment, és az előbbi módon járt el, így szólva Jézushoz: Uram, menj be, mert a helytartó hívat.

5. Amikor Jézus befelé haladt, miközben a jelvényhordozók tartották a jelvényeket,[xix] a jelvények mellképei meghajoltak és kifejezésre juttatták hódolatukat Jézus előtt. A zsidók pedig látva a jelvények mozdulatát, ahogyan azok meghajoltak és kifejezésre juttatták hódolatukat Jézus előtt, nagy hangon rátámadtak a jelvényhordozókra. Pilátus azonban így szólt hozzájuk: Nem láttátok, hogy a mellképek hogyan hajoltak meg és fejezték ki tiszteletüket Jézus előtt? A zsidók ezt válaszolták Pilátusnak: Láttuk, hogyan eresztették le őket a jelvényhordozók, és hogyan fejezték ki hódolatukat Jézus előtt. Erre a helytartó odahívatta a jelvényhordozókat, és ezt kérdezte tőlük: Miért tettétek ezt? Így válaszoltak Pilátusnak: Mi görögök vagyunk és templomszolgák, hogyan is fejezhettük volna ki hódolatunkat előtte. Mi csak tartottuk a mellképeket, ám azok önmaguktól hajoltak meg és hódoltak neki.

6. Erre Pilátus ezt mondta a zsinagóga[xx] elöljáróinak és a nép véneinek:[xxi] Válasszatok ki ti magatok izmos és erős férfiakat, hogy ők tartsák a jelvényeket, és nézzük meg, hogy meghajolnak-e maguktól? Erre a zsidók vénei kijelöltek tizenkét izmos és erős férfit, és megparancsolták nekik, hogy hatan-hatan tartsanak egy-egy jelvényt, és odaállították őket a bírói emelvény elé. Ezután így szólt Pilátus a küldönchöz: Vezesd ki őt a praetoriumból,[xxii] majd vezesd be ismét úgy, ahogyan akarod. Erre Jézus és a küldönc távozott a praetoriumból. Ezután Pilátus magához hívatta azokat, akik korábban tartották a mellképeket, és ezt mondta nekik: Megesküdtem a császár üdvére, hogy lecsapatom a fejeteket, ha nem hajolnak meg a jelvények, amikor Jézus újra bejön. Majd megparancsolta a helytartó, hogy másodszor is jöjjön be Jézus. A küldönc pedig az előbbi módon járt el, és felszólította Jézust, hogy a kendőjén lépdeljen. Az pedig rálépett és bement. Miután belépett, ismét meghajoltak a jelvények, és hódoltak Jézus előtt.

2. fejezet: Jézus vitatott származása

1. Pilátus pedig látva ezt, megrémült, és fel akart állni és elmenni a bírói emelvényről. Miközben még azon töprengett, hogy feláll, a felesége ezt az üzenetet küldte hozzá: Semmi közöd ne legyen ehhez az igazságos emberhez, mert az éjjel sokat szenvedtem miatta.[xxiii] Pilátus erre odahívatta a zsidókat, és ezt kérdezte tőlük: Tudjátok-e, hogy a feleségem istenfélő, és inkább veletek, zsidókkal érez együtt. Így válaszoltak neki: Igen, tudjuk. Mire Pilátus: Nos, a feleségem ezt az üzenetet küldte hozzám: Semmi köze legyen ehhez az igazságos emberhez, mert az éjjel sokat szenvedtem miatta. Válaszul ezt mondták a zsidók Pilátusnak: Hát nem megmondtuk neked, hogy szemfényvesztő? Biztosan álmot küldött feleségedre.

2. Pilátus erre hívatta Jézust, és ezt kérdezte tőle: Mivel vádolnak ezek téged? Semmit sem szólsz? Jézus pedig így válaszolt: Ha nem volna rá lehetőségük, nem beszélnének. De mindenkinek hatalma van a szája fölött hogy jót vagy rosszat mondjon. Ők lássák!

3. A zsidók vénei válaszul így szóltak Jézushoz: Mit fogunk látni? Először azt, hogy paráznaságból születtél; másodszor, hogy születésed Betlehemben kisgyermekek pusztulását okozta;[xxiv] harmadszor pedig azt, hogy apád, József és anyád, Mária Egyiptomba menekültek, mert nem volt becsületük a nép között.[xxv]

4. Néhány istenfélő ember az ott álló zsidók közül így szólt: Mi nem állítjuk azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk, hogy József feleségül vette Máriát,[xxvi] így hát nem paráznaságból született. Pilátus pedig így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik azt állították, hogy paráznaságból született: A ti állításotok nem igaz, mert az eljegyzés megtörtént, ahogyan polgártársaitok maguk állítják. Annás és Kaifás azonban ezt válaszolják Pilátusnak: Az egész sokaság ezt kiabálja, de nekünk nem hiszel, hogy paráznaságból született. Azok viszont prozeliták,[xxvii] és az ő tanítványai. Pilátus erre magához hívatta Annást és Kaifást és ezt kérdezte tőlük: Mit jelent az, hogy prozeliták? Ezt válaszolták neki: Görögök gyermekeként születtek, s most zsidók lettek. Azok viszont, akik állították, hogy nem paráznaságból született - Lázár, Asterios, Antonius, Jakab, Amnés. Zéras, Sámuel, Izsák, Finees, Crispus, Agrippa és Júdás - így szóltak: Mi nem prozeliták vagyunk, hanem zsidók gyermekei, és igazat mondunk, mert részt vettünk József és Mária esküvőjén.

5. Pilátus erre magához hívatta azt a tizenkét férfit, akik azt állították, hogy nem paráznaságból született, és ezt mondta nekik: A császár üdvére esketlek meg benneteket, hogy igaz-e az, amit állítotok, azaz hogy nem paráznaságból született? Ők így válaszoltak Pilátusnak. Törvényünk előírja, hogy ne esküdjünk, mert az bűn. Esküdjenek meg azok, hogy nem úgy van, ahogyan állítottuk, és akkor mi vállaljuk a halált. Erre így szólt Pilátus Annáshoz és Kaifáshoz: Semmit sem válaszoltok erre? Annás és Kaifás így válaszolt: Ez a tizenkettő elhiszi, hogy nem paráznaságból született. Mi, a sokaság viszont hangosan hirdetjük, hogy paráznaságból született, hogy szemfényvesztő, mert azt állítja magáról, hogy az Isten fia és király, de mi ezt nem hisszük el.

6. Ezután Pilátus megparancsolta, hogy az egész sokaság távozzék, kivéve azt a tizenkét férfit, akik azt állították, hogy nem paráznaságból született. Jézust is távozásra szólította fel, majd ezt kérdezte a tizenkettőtől:

Miért akarják halálra adni Jézust? Így válaszoltak neki: Haragszanak, mert szombaton gyógyít. Mire Pilátus: Hát jótettei miatt akarják halálra adni? Ezt felelték neki: Igen.

3. fejezet: Jézus és Pilátus négyszemközt

1. Indulattól eltelve kiment Pilátus a praetoriumból, és így szólt hozzájuk: A Napot[xxviii] hívom tanúul, hogy semmi vétket nem találok ebben az emberben. A tömeg viszont ezt zúgta vissza: Ha nem lenne szemfényvesztő, mágus[xxix] és szentségtörő, nem állítottuk volna nagyságod elé.[xxx] Pilátus így felelt: Vegyétek át, és törvényetek szerint ítéljetek felette. A zsidók azonban erre ezt válaszolták Pilátusnak: Nekünk nem szabad senkit sem megölni.[xxxi] Mire Pilátus: Nektek megtiltotta az isten, hogy öljetek, nekem viszont megengedi?

2. Ezután Pilátus ismét bement a praetoriumba, és négyszemközt beszélt Jézussal, és megkérdezte: Te vagy a zsidók királya? Jézus így válaszolt Pilátusnak: Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták ezt neked rólam? Pilátus így felelt Jézusnak: Zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged nekem. Mit követtél el? Jézus ezt válaszolta: Az én királyságom nem e világból való. Ha ugyanis e világból való volna a királyságom, akkor szolgáim küzdenének azért, hogy ne adjanak a zsidók kezére. Így hát az én királyságom nem innen való. Pilátus ezután ezt kérdezte tőle: Tehát király vagy? Jézus így felelt: Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem és jöttem, hogy mindenki, aki az igazságtól van, hallja a szavamat. Mire Pilátus ezt jegyezte meg: Mi az igazság?[xxxii] Jézus így válaszolt neki: Az igazság az égből van. Mire Pilátus: A földön nincs igazság? Jézus ezt válaszolta: Látod, hogyan ítélik el azokat, akik az igazságról szólnak, azok, akiknek hatalmuk van a földön.

4. fejezet: Pilátus és a zsidók vitája Jézus vétkéről

1. Ezután ott hagyva Jézust, Pilátus kiment a praetoriumból a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én semmi vétket nem találok benne.[xxxiii] Ám a zsidók így felellek neki: Jézus kijelentette: Képes vagyok lerombolni a templomot és harmadnapra felépíteni.[xxxiv] Mire Pilátus megkérdezte: Milyen templomot? A zsidók ezt válaszolták: Arról a templomról, amelyet Salamon negyvenhat évig épített, állítja ez, hogy három nap alatt lerombolja és újra felépíti. Mire Pilátus megjegyezte: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérében. Ám ti lássátok! Erre a zsidók zúgni kezdték: Vére reánk és gyermekeinkre szálljon.[xxxv]

2. Pilátus ezután titokban magához hívatta a véneket, a papokat meg a levitákat,[xxxvi] és ezt közölte velük: Ne tegyetek ilyet, mert nem érdemel halált azért, amivel vádoljátok, mert hiszen vádjaitok a gyógyítással és a szombattal kapcsolatosak. Erre a vének, a papok meg a leviták ezt kérdezték: Ha valaki a császárt gyalázza, méltó-e a halálra vagy sem? Pilátus így felelt: Méltó a halálra. Mire a zsidók ezt válaszolják Pilátusnak: Nos, ha valaki a császárt gyalázza, halálra méltó, ez viszont az Istent gyalázta!

3. Erre a helytartó felszólította a zsidókat, hogy távozzanak a praeto-riumból, és odaszólítva Jézust, ezt kérdezte tőle: Mit tegyek veled? Jézus így felelt: Ahogyan megadatott neked. Pilátus így szólt: Hogyan adatott meg nekem? Mire Jézus: Mózes és a próféták megjövendölték halálomat és föltámadásomat. A zsidók azonban füleltek, és miután meghallották ezt, így szóltak Pilátushoz: Mi késztet arra, hogy tovább hallgasd ezt az istenkáromlást?[xxxvii] Pilátus így válaszolt a zsidóknak: Ha ez a beszéd istenkáromlás, fogjátok el istenkáromlásért, vigyétek el zsinagógátokba, és ítéljétek el törvényetek szerint.[xxxviii] A zsidók azonban így felelnek erre: Törvényünk azt írja elő, hogy ha ember ember ellen vétkezik, egy híján negyven botütést érdemel, ha viszont Isten ellen, meg kell kövezni.[xxxix]

4. Mire Pilátus ezt mondta nekik: Fogjátok hát, és büntessétek meg, ahogyan akarjátok. A zsidók így válaszolnak Pilátusnak: Mi azt akarjuk, hogy feszíttessék keresztre. Pilátus ezt válaszolja: Nem érdemel keresztre feszítést.

5. A helytartó végignézett a körben álló zsidó tömegen, és észrevette, hogy a zsidók közül sokan sírnak, ezért így szólt: Nem az egész sokaság akarja azt, hogy Jézus meghaljon. A zsidók vénei azonban így feleltek: Mi, az egész sokaság azért jöttünk ide, hogy meghaljon. Végül Pilátus ezt kérdezte a zsidóktól: Miért kell meghalnia? A zsidók így válaszoltak: Mert azt mondta, hogy ő az Isten fia, és hogy király.[xl]

5. fejezet: Nikodémos és a zsidók vitája

1. Egy zsidó férfi, Nikodémos,[xli] odaállt a helytartó elé, és így szólt: Kérlek, kegyes helytartó, engedj meg nekem néhány szót. Pilátus így válaszolt: Beszélj! Nikodémos így kezdi: Én a következőt mondtam a véneknek, a papoknak, a levitáknak és az egész zsidó sokaságnak a zsinagógában: Mit akartok ezzel az emberrel? Ő sok olyan jelet és csodát tesz, amilyeneket senki sem tett még és nem is fog tenni. Bocsássátok el, és ne forraljatok ellene semmi rosszat. Ha az általa tett csodajelek Istentől vannak, fenn fognak maradni, ha pedig embertől, el fognak enyészni. Mózes is Istentől küldve sok csodát tett Egyiptomban Isten tiszteletére Egyiptom királya, a fáraó előtt.[xlii] Ám ott voltak a fáraó szolgái, Jannés és Jambrés is, és maguk is számos olyan csodát vittek véghez, mint Mózes, és az egyiptomiak szinte istennek tartották őket. Jannést és íambrést.[xliii] De mivel az általuk véghezvitt csodajelek nem Istentől valók voltak, elpusztultak ők is, és velük együtt azok is, akik hittek bennük. Így hát bocsássátok el ezt az embert, mert nem érdemel halált.

2. Erre a zsidók ezt válaszolták Nikodémosnak: Te bizony a tanítványává szegődtél, ezért emelsz szót érdekében. Nikodémos így válaszolt: Netán a helytartó is tanítványa lett, és szót emel érdekében? Nem a császár állította őt erre a méltóságra? Mire a zsidók feldühödtek, és fogukat csikorgatták Nikodémos ellen. Pilátus azonban ezt kérdezte tőlük: Miért csikorgatjátok fogaitokat ellene? A zsidók ezt vágták Nikodémos szemébe: Legyen a tiéd az ő igazsága és az ő sorsa! Mire Nikodémos: Igen, igen, legyen az enyém, ahogyan mondtátok!

6. fejezet: Jézus csodáinak tanúi

1. Ekkor egy másik zsidó sietett oda a helytartóhoz, és kérte, hogy szólhasson. A helytartó engedélyt adott neki, mondván: Ha mondani akarsz valamit, beszélj. A zsidó pedig ezt mondta: Harmincnyolc évig voltam ágyban fekvő beteg, kínok gyötörtek. Nos, amikor Jézus fellépett, sok démontól megszállottat és különféle betegségekben szenvedőt meggyógyított. Néhány ifjú megszánva engem, felemelt, és úgy ágyastól elvitt hozzá. Amint megpillantott Jézus, könyörült rajtam, és így szólt hozzám: Fogd meg ágyadat és járj.[xliv] Én pedig fogtam az ágyamat és jártam. Erre a zsidók ezt mondták Pilátusnak: Kérdezd meg tőle, milyen nap volt, amikor meggyógyult. A meggyógyított ember ezt felelte: Szombat. Mire a zsidók így szóltak: Hát nem azt állítottuk mi is, hogy szombaton gyógyít, és űz ki démonokat?

2. Egy másik zsidó is odasietett és ezt mondta: Én vakon születtem. Hangot hallottam, de arcot nem láttam. Amikor pedig Jézus elment mellettem, hangosan felkiáltottam: Irgalmazz nekem, Dávid fia. Ő pedig irgalmazott nekem, kezét szememre tette, és nyomban visszanyertem látásomat.[xlv] Egy másik zsidó is odasietett, és ezt mondta: Púpos voltam, és szavával kiegyenesített. Egy másik pedig ezt: Leprás voltam, és a szavával meggyógyított.[xlvi]

7. fejezet

Egy asszony pedig messziről ezt kiáltozta: Vérfolyásos voltam, de megérintettem ruhája szegélyét, és megszűnt a vérfolyásom, amelytől tizenkét évig szenvedtem.[xlvii] A zsidók azonban így válaszoltak erre: Törvényünk előírja, hogy asszonyt ne állítsanak tanúul.[xlviii]

8. fejezet

De mások is, sok-sok férfi és nő, kezdtek kiáltozni: Ez az ember próféta, a démonok engedelmeskednek neki. Erre Pilátus a következőt kérdezte azoktól, akik azt mondták, hogy démonok engedelmeskednek neki: Hát a ti tanítóitok miért nem hallgatnak rá? Ezt válaszolták Pilátusnak: Nem tudjuk. Ismét mások elmondták neki, hogy a már negyed napja halott Lázárt feltámasztotta sírjából.[xlix] Erre a helytartót remegés fogta el, és így szólt a zsidók egész tömegéhez: Miért akartok ártatlan vért ontani?[l]

9. fejezet: Jézus vagy Barrabás

1. Ezután odahívatta Nikodémost és azt a tizenkét férfit, akik azt állították, hogy nem paráznaságból született, és ezt mondta nekik: Mit tegyek, hiszen lázadás tör ki a nép között.[li] Ezt válaszolták neki: Nem tudjuk, ők lássák. Erre Pilátus odahívatta a zsidók egész sokaságát, és így szólt: Tudjátok, hogy nálatok az a szokás, hogy a kovásztalan kenyér[lii] ünnepén szabadon engednek egy rabot a kívánságtok szerint. Nos, a börtönben van egy gyilkosságért elítélt fogoly, akit Barrabásnak hívnak, és itt áll előttetek ez a Jézus, akiben nem találok semmiféle vétket. Melyiket akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek? A zsidók így kiáltoztak: Barrabást. Pilátus ekkor ezt kérdezte: Hát Jézussal, akit Krisztusnak[liii] mondanak, mit tegyünk? A zsidók ezt válaszolták: Feszítsd keresztre![liv] Mások ezt mondták: Nem vagy a császár barátja,[lv] ha ezt szabadon engeded, hiszen azt állította, hogy az Isten fia, és hogy király. Tehát őt akarod királyul, nem a Caesart?

2. Erre Pilátus feldühödött, és ezt mondta a zsidóknak: Folytonosan lázongó a ti népetek, és szembeszegültök jótevőitekkel. Mire a zsidók ezt kérdezték: Milyen jótevőkkel? Pilátus ezt válaszolta nekik: Istenetek kivezetett benneteket Egyiptomból, a kemény szolgaságból, és úgy vezetett át benneteket a tengeren, mint szárazföldön, a pusztában mannával táplált titeket, és fürjeket adott nektek, sziklából fakasztott vizet adott inni, és törvénnyel ajándékozott meg benneteket. Mindezek után magatokra haragítottátok Isteneteket: fémből öntött borjú kellett nektek. Felingereltétek Isteneteket, ezért meg akart ölni benneteket. Mózes azonban könyörgött értetek, s nem jutottatok halálra.[lvi] Most pedig azzal vádoltok engem, hogy gyűlölöm a császárt.

3. Ezután felállt, és távozni készült a bírói emelvényről. A zsidók azonban ezt kiabálták neki: Mi csak a Caesart ismerjük el királynak, Jézust nem. Mert a bölcsek is úgy hoztak ajándékot neki, mint királynak, s Heródes, miután megtudta a bölcsektől, hogy király született, megkísérelte megölni őt, de az apja, József tudomást szerzett erről, fogta őt és az anyját, és Egyiptomba szökött. Meghallván ezt Heródes, megölette azokat a zsidó gyermekeket, akik Betlehemben születtek.[lvii]

4. Miután meghallotta Pilátus ezt a beszédet, megrémült, majd megparancsolta a tömegnek, hogy legyenek csendben, mert még zajongtak, és ezt kérdezte tőlük: Hát ő az, akit Heródes kerestetett? A zsidók így feleltek: Igen, Ő az. Erre Pilátus vizet kért, megmosta kezét a nappal szemben, és ezt mondta: Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérében, ti lássátok! Ismét ezt kiabálták a zsidók: Vére rajtunk és gyermekeinken![lviii]

5. Ekkor megparancsolta Pilátus, hogy húzzák a függönyt[lix] a bírói emelvény elé, amelyen ült, és így szólt Jézushoz: Néped bevádolt, mint királyt. Ezért elrendeltem, hogy korbácsoljanak meg a kegyes császárok törvénye szerint, utána pedig feszítsenek keresztre abban a kertben, amelyben elfogtak. Továbbá a két gonosztevő, Dysmos és Gestas is feszíttessék keresztre veled együtt.[lx]

10. fejezet: Jézust keresztre feszítik

1. Ezután kiment Jézus a praetoriumból és vele együtt a két gonosztevő. Amikor pedig a kijelölt helyre értek, megfosztották ruháitól, és egy lenvászonkendőt kötöttek köréje, és töviskoszorút tettek a fejére, majd keresztre feszítették. Vele együtt a két gonosztevőt is felfeszítették. Jézus ekkor ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.[lxi]

A katonák megosztoztak ruháin.[lxii] A nép pedig ott állt, és nézte őt. A főpapok és velük együtt a főemberek gúnyolták, mondván: Másokat megmentett, mentse meg most önmagát; ha Isten fia, jöjjön le a keresztről.[lxiii] A katonák pedig csúfolták: hozzáléptek és epével kevert ecetet adtak neki, miközben ezt mondták: Te vagy a zsidók királya, hát mentsd meg magad![lxiv]

Az ítélethirdetés után Pilátus megparancsolta, hogy írják fel vétkét egy táblára görög, latin és héber nyelven - ahogyan a zsidók mondták, tudniillik hogy a zsidók királya.[lxv]

2. Az egyik keresztre feszített gonosztevő így szólt hozzá: Ha te vagy aKrisztus, mentsd meg magad, és minket is. Erre szemrehányóan közbeszólt Dysmas: Hát nem félsz az Istentől, hogy ugyanolyan ítéletben részesülsz? Mi bizony jogosan, mert méltó a büntetésünk ahhoz, amit elkövettünk. De ez semmiféle rosszat nem tett. Majd ezt mondta Jézusnak: Emlékezzél meg rólam, Uram, a te királyságodban. Jézus pedig így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked: még ma velem leszel a Paradicsomban.[lxvi]

11. fejezet: Jézus halála

1. Körülbelül a 6. óra volt, és sötétség támadt a földön egészen a kilencedik[lxvii] óráig, mert a nap elsötétedett, a templom kárpitja pedig középen ketté hasadt. Jézus felkiáltott, és hangosan ezt mondta: Atyám, baddach ephkid ruel,[lxviii] ami ezt jelenti: kezedbe ajánlom lelkemet. Miután ezt mondta, kiadta lelkét. Amikor pedig a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, mondván: ez igaz ember volt. Az ott összeverődött egész kíváncsi tömeg a történtek láttán verte a mellét és szétoszlott.[lxix]

2. A százados pedig jelentette a történteket a helytartónak, aki ezeket hallva feleségével együtt igen elszomorodott, és azon a napon nem ittak, nem ettek semmit. Ezután Pilátus hívatta a zsidókat, és ezt kérdezte tőlük: Láttátok a történteket? Azok így válaszoltak: Napfogyatkozás volt, a szokásos módon.

3. Távolabb ott álltak az ismerősei és az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és mindezt látták. Egy József nevű férfi pedig, aki Ari-mathia[lxx] városából származó tanácstag volt, és maga is várta az Isten országát, odament Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Majd levette a keresztről, tiszta vászonba burkolta és elhelyezte sziklába vágott sírboltjában, amelyben még soha senki sem feküdt.

12. fejezet: Arimathiai József különös története

1. Miután a zsidók tudomást szereztek arról, hogy József elkérte Jézus testét, keresték őt és azt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy Jézus nem paráznaságból született, de Nikodémost és sok más személyt is, akik korábban Pilátushoz rohantak, és elmondták neki Jézus jótetteit. Mivel azonban mind elrejtőztek,[lxxi] egyedül Nikodémos jelent meg előttük, mert ő vezető ember volt a zsidóknál. Így szólt hát Nikodémos hozzájuk: Miért gyűltetek össze a zsinagógában? Mire a zsidók ezt válaszolták neki: Miért jöttél te a zsinagógába, hiszen az ő követője vagy,és az ő sorsának részese leszel a jövendő életben. Nikodémos így felelt nekik: Bizony, ez úgy van. Hasonlóképpen József is előmerészkedett, és ezt mondta nekik: Miért dühödtetek föl ellenem? Azért, mert elkértem Jézus testét? Igenis elhelyeztem új sírboltomban, tiszta lenvászonba takartam, és követ gördítettem a sír bejárata elé. Csúnyán elbántatok ezzel az igaz emberrel, és még csak meg sem bántátok, hogy keresztre feszítettétek, sőt még lándzsával is sebet ütöttetek rajta. Erre a zsidók megragadták Józsefet és megparancsolták, hogy tartsák fogva a hét első napjáig. Majd így szóltak hozzá: Tudod, hogy most nem tehetünk veled semmit, mert szombat kezdődik.[lxxii] De vedd tudomásul, hogy te nem fogsz temetésben részesülni, mert testedet az égi madarak elé fogjuk vetni. József azonban így felelt meg nekik: Ez a hang a fennhéjázó Góliáté, aki becsmérelte az élő Istent és a szent Dávidot.[lxxiii]Mert bizony ezt mondja prófétája által az Úr: Enyém a bosszú, és én megfizetek, mondja az Úr![lxxiv] Az pedig, aki körülmetéletlen a testében, de körülmetélt a szívében,[lxxv] vizet hozatott, és megmosta a kezeit a nappal szemben, miközben ezt mondta: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérében. Ti lássátok! Ti viszont ezt kiáltottátok válaszul Pilátusnak: Vére rajtunk és gyermekeinken.[lxxvi] Én bizony most félek, hogy Isten haragja lesújt majd rátok és gyermekeitekre úgy, ahogyan mondtátok. E szavak hallatára a zsidók feldühödtek Józsefre, kezet emeltek rá, elfogták, és egy ablaktalan házba zárták. Az ajtó elé őröket állítottak, az ajtót pedig, ahová József be volt zárva, lepecsételték.

2. Szombaton pedig úgy rendelkeztek a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták, hogy a hét első napján mindenki jelenjék meg a zsinagógában, így korán reggel az egész sokaság összegyűlt a zsinagógában, és arról tanácskoztak, milyen halállal lakoljon meg József. Miután a nagy tanács helyet foglalt, kiadták a parancsot, hogy megalázó módon vezessék elő Józsefet. De amikor kinyitották az ajtót, nem találták ott. Az egész sokaság felbolydult és megdöbbent, mert a pecséteket sértetlenül találták, a kulcsot pedig Kaifás őrizte. Ezek után azonban nem mertek kezet emelni azokra, akik Pilátus előtt Jézus érdekében szóltak.

13. fejezet: Az örök lepénzelése

1. Miközben még a zsinagógában ültek és csodálkoztak a Józseffel történteken, odajöttek néhányan azon őrök közül, akiket Pilátustól kértek a zsidók, hogy őrizzék Jézus sírját, nehogy tanítványai odamerészkedve ellopják a testét. Hírt hoztak a zsinagóga elöljáróinak, a papoknak és a levitáknak, és elmondták, hogy mi történt: hogyan lett nagy földrengés, és hogy láttuk, hogy angyal szállt le az égből, és elhengerítette a követ a sírbolt bejáratától, és leült rá, s olyan fényes volt, mint a hó és mint a villám. Mi pedig nagy rémületünkben úgy feküdtünk ott, mint a holtak.[lxxvii] És hallottuk az angyal hangját, amikor ezt mondta azoknak az asszonyoknak, akik a sírnál tartózkodtak: Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogyan megjövendölte. Gyertek ide, és nézzétek meg azt a helyet, ahol az Úr feküdt. De azután tüstént induljatok, és jelentsétek tanítványainak, hogy feltámadt halottaiból, és Galileában van.[lxxviii]

2. Erre a zsidók megkérdezték: Milyen asszonyokkal beszélt? Az őrök ezt válaszolták: Nem tudjuk, milyen asszonyok voltak. A zsidók tovább érdeklődtek: Melyik órában történt? Az őrök ezt felelték: Éjfélkor. Mire a zsidók ezt kérdezték: Miért nem fogtátok el őket? Az őrök így válaszoltak: A félelemtől szinte halálra dermedtünk, és azt hittük, hogy nem fogjuk többé látni a nap fényét. Hogyan foghattuk volna el őket? Mire a zsidók: Él az Úr, és mi nem hiszünk nektek. Az őrök így szóltak: Oly sok csodát láttatok ettől az embertől, és nem hittetek neki. Hát hogyan hihetnétek nekünk? Igaz, bölcsen esküdtetek, mondván, él az Úr. Mert bizony él az Úr. Az őrök még ezt is mondták: Hallottuk ám, hogy azt, aki elkérte Jézus testét, bezártátok, és lepecsételtétek az ajtaját, amikor pedig kinyitottátok, nem találtátok ott. Adjátok át nekünk azt, akit bezártatok, mi pedig átadjuk nektek Jézust. A zsidók így feleltek erre: József visszament szülővárosába. Mire az őrök ezt mondták a zsidóknak: Jézus pedig feltámadt, ahogyan az angyaltól hallottuk, és Galileában tartózkodik.[lxxix]

3. A zsidók pedig, meghallva ezeket a szavakat, nagyon megrémültek, és így szóltak: Ez a hír nem juthat az emberek fülébe, nehogy mindenki Jézus híve legyen. A zsidók tanácsot tartottak, és nagy pénzösszeget vettek elő. Odaadták az őröknek ezzel az utasítással: Mondjátok azt, hogy amikor az éjjel elaludtatok, eljöttek tanítványai és ellopták a testét. Ha pedig a helytartó fülébe jut a dolog, majd elintézzük, hogy ne essék bántódástok. Azok pedig elfogadták a pénzt, és azt mondták, ahogyan kitanították őket.[lxxx]

14. fejezet: Hírek Jézus galileai megjelenéséről

1. Egy Phinees nevű pap, Adás tanító és Angaios levita Jeruzsálembe érkeztek Galileából, és jelentették a zsinagóga elöljáróinak, a papoknak és a levitáknak, hogy látták Jézust és tanítványait, amint ott ült a Mamilk hegyen,[lxxxi] és ezt mondta tanítványainak: Menjetek el az egész világba, és hirdessétek az egész teremtett világnak: aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elítéltetik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a csodajelek fogják kísérni: démonokat űznek ki a nevemben, nyelveken fognak beszélni, kígyókat emelnek fel, ha halálos mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik kezüket, meggyógyulnak.[lxxxii] Még beszélt tanítványaihoz, amikor láttuk, hogy felvétetett az égbe.

2. Erre így feleltek a vének, a papok és a leviták: Dicsőítsétek Izrael Istenét, és neki tegyetek vallomást, hogy azt hallottátok-e és azt láttátok-e, amit elmondtatok. A hírhozók ezt válaszolták: Él az Úr, atyáink, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy ezeket hallottuk és láttuk, amikor felemelkedett az égbe. Mire a vének, a papok és a leviták így szóltak hozzájuk: Azért jöttetek, hogy ezt hírül hozzátok nekünk, vagy azért, hogy imádkozzatok Istenhez? Így válaszoltak: Hogy imádkozzunk Istenhez. Mire a vének, a főpapok és a leviták ezt mondták: Ha azért jöttetek, hogy imádkozzatok Istenhez, akkor miért ez a fecsegés, amit az egész nép előtt műveltetek? Erre Phinees pap, Adás tanító és Angaios levita így felelt a zsinagóga elöljáróinak, a papoknak és a levitáknak: Ha az a beszéd bűn, amelyet arról mondtunk, amit láttunk, íme itt állunk előttetek, járjatok el velünk szemben úgy, ahogyan jónak látjátok. Erre fogták a Törvényt, és megeskették rá őket, hogy többé senkinek sem mondják el ezt. Azután enni és inni adtak nekik, majd elküldték őket a városból, de előbb még pénzt is ajándékoztak nekik, és három kísérőt adtak melléjük, akik elkísérték őket egészen Galileáig.

3. Miután ezek a férfiak elindultak Galileába, a főpapok, a zsinagóga elöljárói és a vének összegyűltek a zsinagógában, bezárták a kapukat, és hangosan jajveszékeltek, mondván: Minek történt ez a csodajel Izraelben? De Annás és Kaifás így szóltak: Miért zajongtok és miért sírtok? Nem tudjátok talán, hogy tanítványai nagy pénzeket adtak a sír őreinek, és kitanították őket, hogy ezeket mondják: Egy angyal szállt le az égből, és elhengerítette a követ a sírbolt bejáratából? A papok és a vének azonban így feleltek: Az elképzelhető, hogy a tanítványai lopták el a testét, de hogyan tért vissza a lelke a testébe, és hogyan tartózkodhatik most Galileában? Mivel erre nem tudtak válaszolni, végül is ezt nyögték ki: Nem szabad hinnünk a körülmetéletleneknek.

15. fejezet: A feltámadt Jézus keresése

Nikodémos javaslatára

1. Felkelt erre Nikodémos, és odaállt a nagy tanács elé, mondván: Helyesen beszéltél. Ti, Isten népe, jól tudjátok, hogy azok a férfiak, akik Galileából érkeztek, istenfélők, helyesen gondolkodnak, gyűlölik a kapzsiságot és a béke hívei. Eskü alatt mondták: Láttuk Jézust tanítványaival együtt Mamilk hegyén, és tanította őket azokkal a szavakkal, amelyeket hallottunk a szájából, és láttuk őt, amint felvétetett a mennyekbe. De senki sem kérdezte meg tőlük, hogyan vétetett fel. Ahogyan ugyanis a Szentírás tanít bennünket. Illés is felvétetett az égbe. Elizeus hangosan felkiáltott, és Illés subáját Elizeusra vetette, Elizeus pedig a subát a Jordánba vetette, átkelt rajta és Jerikóba ment.[lxxxiii] Itt találkoztak vele a próféták tanítványai, és így szóltak hozzá: Elizeus, hol van Illés, a gazdád? Ő így válaszolt: Felvétetett az égbe. Erre ezt kérdezték: Hátha a lélek elragadta, és egy hegyre vetette. Nosza, vigyük magunkkal tanítványainkat, és keressük meg. Meggyőzték Elizeust, és ő is velük tartott. Három napig keresték, de nem találták meg, így azután megtudták, hogy elragadtatott. Most pedig hallgassatok rám! Küldjünk szét embereket Izrael minden vidékére, és lássuk, hátha Krisztust felemelte a lélek, és egy hegyre vetette. Beszéde elnyerte mindenki tetszését. Szétküldtek tehát Izrael minden vidékére és keresték Jézust, de nem találták meg. Rátaláltak viszont Józsefre Arimathiában, de senki sem merészelte elfogni.

2. Ezután jelentették a véneknek, a papoknak és a levitáknak: Bejártuk Izrael minden hegyét, de nem találtuk meg Jézust. Viszont ráakadtunk Józsefre Arimathiában. Amikor Józsefről hallottak, megörültek, és magasztalták Izrael Istenét. Erre tanácskozni kezdtek a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták arról, hogyan találkozhatnának Józseffel. Végül fogtak egy papírlapot, és ezt írták Józsefnek: Béke veled![lxxxiv] Tudjuk, hogy vétkeztünk Isten ellen és ellened. Imádkoztunk Istenhez, hogy méltóztass visszatérni atyáidhoz és gyermekeidhez, mert szomorúság fogott el mindnyájunkat. Amikor ugyanis az ajtót kinyitottuk, nem találtunk benn tégedet. Elismerjük, hogy gonoszságot terveztünk ellened. De az Úr oltalmába vett, és Ő maga szórta szét ellened tervezett gonoszságunkat, tisztelt József atyánk.

3. Eztán egész Izraelből hét olyan férfit választottak, akik jóindulattal viseltettek József iránt, akiket maga József is ismert, majd a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták ezt mondták nekik: Nézzétek, ha átveszi levelünket és elolvassa, vegyétek úgy, hogy veletek együtt eljön hozzánk. Ha viszont nem olvassa el, vegyétek úgy, hogy neheztel ránk. Ebben az esetben búcsúzzatok el tőle békességben, és térjetek vissza hozzánk. Majd megáldották e férfiakat és elbocsátották őket. Nos, e férfiak elmentek Józsefhez, és tisztelettel így köszöntötték: Béke veled! József így viszonozta: Béke veletek és Izrael egész népével! Ezután átnyújtották neki a tekercset. Ő pedig átvette, elolvasta a levelet, és megcsókolta, majd áldotta Istent, mondván: Áldott az Úr, az Isten, mert megóvta Izraelt attól, hogy ártatlan vért ontson. De áldott az Úr azért is, hogy elküldte angyalát, és oltalmat adott szárnyai alatt. Ezután asztalához hívta őket, ettek és ittak, s megpihentek nála.

4. Másnap reggel korán keltek és imádkoztak. József pedig felnyergelte szamarát, és a férfiakkal együtt elindult. Meg is érkeztek Jeruzsálem szent városába. Az egész nép kivonult József elé, ezt kiáltozva: Béke legyen érkezéseddel. Ő pedig így viszonozta az egész népnek: Béke veletek. Ezután megcsókolta őket. Majd imádkozott a nép Józseffel együtt, és örvendezett látásán. Nikodémos pedig meghívta házába, és nagy lakomát adott, amelyre meghívta Annást és Kaifást, továbbá a véneket, a papokat meg a levitákat is. És örvendeztek Józseffel evés, ivás között, majd a dicsőítő ének elmondása után ki-ki hazatért otthonába. József pedig Nikodémos házában maradt.

Másnap azonban - amely péntekre esett - a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták korán reggel Nikodémos házába siettek. Nikodémos így fogadta őket: Béke veletek! Ők így viszonozták: Béke veled és Józseffel, a te egész házaddal és József egész házával! Ezután bevezette őket házába. Amikor az egész nagy tanács helyet foglalt, József Annás és Kaifás között kapott helyet. Ám senki sem merészelt szólni hozzá egyetlen szót sem. Végül József törte meg a csendet: Miért hívtatok? Azok intettek Nikodémosnak, hogy ő válaszoljon Józsefnek. Nikodémos szólásra nyitva száját, ezt mondta: Atyám, tudod, hogy a tiszteletre méltó tanítók, papok és leviták felvilágosítást akarnak tőled kapni. József így válaszolt: Kérdezzetek! Odahozva a Törvényt, Annás és Kaifás megeskette rá Józsefet, mondván: Magasztald Izrael Istenét, és vallj az Ő színe előtt! Mert Achan sem esküdött hamisan, amikor Józsue próféta megeskette, hanem mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előtte.[lxxxv] Te se titkolj el előttünk egyetlen szót sem! József így válaszolt: Nem fogok elrejteni előttetek egyetlen szót sem. Ezután ezt mondták neki: Nagyon felindultunk azon, hogy elkérted Jézus testét, tiszta vászonlepelbe takartad, és saját sírboltodba helyezted. Ezért olyan házban tartottunk fogva, amelyen nem volt ablak. Bezártuk és lepecsételtük az ajtót, és őriztettük azt a házat, ahová be voltál zárva. Amikor a hét első napján kinyitottuk, de tégedet nem találtunk benne, nagyon felindultunk. Az Úr egész népét döbbenet tartotta fogva egészen a tegnapi napig. Most hát számolj be nekünk a történtekről!

5. József ezt mondta el: Az előkészületi napon,[lxxxvi] a tizedik órában zártatok be, és ott töltöttem az egész szombatot. Amint éjféltájt ott álltam és imádkoztam, a házat, amelybe bezártatok, a négy sarkánál fogva felemelték, és szemeimmel olyan fényt láttam, mint amilyen a villámé. Rémület fogott el, és a földre estem. Majd valaki megragadta a kezemet, és elvezetett arról a helyről, ahová estem. Közben valamiféle nedvesség, mint a víz csorgott le fejem tetejéről a lábamig, és illatszer illata szállt az orromba. Letörölte arcomat, megcsókolt, és így szólt hozzám: Ne félj, József, nyisd ki szemedet, és lásd, ki az, aki hozzád beszél. Föltekintve Jézust pillantottam meg. Elfogott a remegés, azt hittem, hogy kísértet, és elkezdtem mondani a Tízparancsolatot, és ő velem együtt mondta. Ti is jól tudjátok, hogyha a kísértet találkozik valakivel, és meghallja a Tízparancsolatot, futva menekül. Amikor láttam, hogy együtt mondja velem, így szólítottam meg: Illés rabbi! Mire ő így válaszolt: Nem Illés vagyok. Erre megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Ő pedig így válaszolt: Jézus vagyok, akinek testét elkérted Pilátustól, tiszta lenvászonba takartad, kendőt helyeztél az arcomra, majd elhelyeztél új sírboltodba, és nagy követ hengerítettél a sírbolt bejárata elé. Erre így szóltam a hozzám beszélőhöz: Mutasd meg nekem a helyet, ahová helyeztelek. Erre ő elvezetett engem, és megmutatta azt a helyet, ahová elhelyeztem. Íme, ott feküdt a vászontakaró és a kendő, amely arcát takarta. Ekkor ismertem föl, hogy Jézus az. Ő pedig megfogta kezemet és bevitt a házamba, bár a kapu zárva volt, az ágyamhoz vezetett, és ezt mondta: Béke veled! Ezután megcsókolt, és ezt mondta: Ne hagyd el negyven napig a házadat! Most ugyanis elindulok testvéreimhez Galileába.[lxxxvii]

16. fejezet: Újabb tanúk Jézus feltámadásáról

1. Miután a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták megtudták Józseftől ezeket a dolgokat, halálra váltak, a földre rogytak, és nem vettek magukhoz ételt a kilencedik óráig. Nikodémos és József azonban ilyen szavakkal bátorították Annást és Kaifást, a papokat és a levitákat: Keljetek fel, álljatok meg a lábatokon, egyetek kenyeret, és erősítsétek meg lelketeket, mert holnap az Úr szombatja lesz. Ők erre fölálltak, imádkoztak Istenhez, ettek és ittak, és ki-ki elindult haza.

Szombaton aztán a mi tanítóink, a papok és a leviták ülést tartottak, és egymást faggatva így szóltak: Miféle harag ez, ami elfogott bennünket, hiszen ismerjük apját és anyját? Ekkor Lévi, a tanító ezt mondta: Tudom, hogy szülei istenfélő emberek, sohasem mulasztják el az imádságot, és a tizedet[lxxxviii] is megadják minden évben háromszor Amikor pedig megszületett Jézus, a szülei elhozták őt erre a helyre, és hálaáldozatot meg égőáldozatot[lxxxix] mutattak be Istennek. Akkor történt, hogy Simeon, a nagy tanító karjaiba vette, és ezt mondta: Bocsásd el, Uram, szolgádat szavad szerint békében; mert látták szemeim a te üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél, fényt a pogányok számára kinyilatkoztatásul, és dicsőégül népednek, Izraelnek. Majd Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: Jó hírt mondok neked erről a gyermekről. Mária ezt kérdezte: Jót, uram? Mire Simeon így felelt neki: Bizony jót! Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, és jellé lesz, amelynek ellene mondanak, és a te lelkedet is tőr fogja átjárni, hogy sokaknak kiderüljenek titkos gondolatai.[xc]

2. Ekkor ezt kérdezték Lévitől, a tanítótól: Honnan tudod te mindezt? Lévi így válaszolt nekik: Nem tudjátok, hogy hogy tőle tanultam a törvényt? Erre a nagy tanács[xci] ezt mondta neki: Látni akarjuk apádat. Erre odahozatták az apját. Megkérdezték, és ő így válaszolt nekik: Miért nem hittetek fiamnak? A megboldogult igaz Simeon oktatta őt a törvényre. Erre a nagy tanács ezt kérdezte: Lévi rabbi, igaz a beszéd, amit mondtál? Ő így válaszolt: Igaz. Ekkor a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták így szóltak egymáshoz: Nosza, küldjünk el Galileába ahhoz a három emberhez, akik eljöttek hozzánk és elmondták tanítását és mennybemenetelét. Mondják el nekünk, mit láttak, hogyan vétetett fel? Ez a javaslat mindenkinek tetszett. Elküldték hát azt a három férfit, akik egyszer már velük együtt Galileába mentek, de előbb ezt közölték velük: Mondjátok Ada rabbinak, Phinees rabbinak és Angaios rabbinak: Béke veletek, és mindazokkal, akik veletek vannak. Mivel fontos nyomozás folyik a nagy tanácsban, hozzátok küldtek bennünket azzal, hogy hívjunk titeket a szent városba, Jeruzsálembe.

Elindultak tehát e férfiak Galileába, és ott megtalálták őket, amint ott ültek, és a törvényt tanulmányozták, és békésen üdvözölték őket. A galileai férfiak pedig így köszöntötték a hozzájuk érkezteket: Béke legyen egész Izraellel! Azok így válaszoltak: Béke veletek! Ezek ismét megszólaltak: Miért jöttetek? A küldöttek így feleltek: A nagy tanács Jeruzsálem szent városába szólít benneteket. Meghallva azt, hogy a nagy tanács kéreti őket, Istenhez imádkoztak, majd a férfiakkal együtt asztalhoz ültek, ettek és ittak, majd fölálltak, és békésen elindultak Jeruzsálembe.

Másnap összeült a nagy tanács a zsinagógában, és megkérdezte tőlük: Valóban láttátok Jézust, amint ott ült a Mamilk hegyen, tanítva tizenegy tanítványát, és láttátok, amikor felvétetett? Válaszul ezt mondták a férfiak: Ahogyan láttuk, hogy felvétetett, úgy mondtuk el.

Annás erre így szólt: Válasszátok el őket egymástól, és nézzük meg, vajon egyezik-e vallomásuk.[xcii] Elválasztották őket egymástól. Először Adást szólították be, és ezt kérdezték tőle: Mit láttál, hogyan vétetett fel? Adás így felelt: Még ott ült a Mamilk hegyen, és oktatta tanítványait, amikor láttuk, hogy egy felhő takarta el őt és tanítványait. Majd ez a felhő felvitte őt az égbe, tanítványai pedig ott feküdtek arccal a földön. Ezután Phinees papot szólították be, és őt is megkérdezték, mondván: Mit láttál, hogyan vétetett fel? És ö ugyanúgy mondta el. Angaiost is megkérdezték még, és ő is ugyanúgy mondta el. Végül a nagy tanács ezt mondta: Mózes törvényében ez áll: Két vagy három tanú vallomása tegye érvényessé az állítást.[xciii] Abuthem tanító pedig ezt mondta: írva van a törvényben: Hénoch Isten előtt járt, és nem volt többé, mert Isten felemelte.[xciv] Jairus tanító pedig így szólt: A szent Mózes haláláról is hallottunk, de nem láttuk. Meg van írva ugyanis az Úr törvényében: Meghalt Mózes, ahogyan az Úr szája döntött, de egyetlen ember sem ismeri a sírját egészen a mai napig.[xcv] Lévi rabbi pedig ezt mondta: Mit jelent az, amit Simeon rabbi mondott, amikor Jézust látta: Nézd, ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, és jellé lesz, amelynek ellene mondanak?[xcvi] Izsák rabbi pedig ezt mondta: írva van a törvényben: íme, elküldöm angyalomat arcod előtt, aki előtted jár, hogy őrizzen téged minden jó utadon, mert az én nevem van benne megnevezve.[xcvii]

4. Ekkor Annás és Kaifás így szólt: Helyesen mondtátok azt, ami Mózes törvényében írva van, hogy Hénoch halálát senki sem látta, és Mózes haláláról senki sem beszél. Jézus viszont felelt Pilátusnak, és láttuk, hogy arcul ütötték, és leköpték arcát, és hogy a katonák töviskoszorút tettek a fejére, és hogy megkorbácsolták, Pilátus elítélte, és hogy a Koponya hegyen keresztre feszítették, két bűnözővel együtt, és hogy epével kevert ecetet itattak vele, és hogy egy Longinus[xcviii] nevű katona lándzsával átdöfte oldalát, és hogy testét elkérte József, a mi tiszteletre méltó atyánk, és hogy - amint állítja - feltámadt, és ahogyan a három tanító mondta: Láttuk, hogy felvétetett az égbe. És hogy Lévi rabbi tanúságot téve elmondta Simeon rabbi szavait: íme, ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, és jellé lesz, amelynek ellene mondanak. És ekkor így szólt minden tanító az Úr egész népéhez: Ha ez a tanítás Istentől jött, és csodálatra méltó a ti szemetekben, akkor tudván tudjátok, Jákob háza, hogy írva van: Átkozott az, aki a kereszten függ.[xcix] Egy másik hely az írásban ezt tanítja: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, elmúlnak.[c] A papok és a leviták így beszéltek egymáshoz: Ha ötven évig fennmarad emléke, akkor örökre győzedelmeskedik, és új népet teremt magának.[ci] Ekkor a zsinagóga elöljárói, a papok és a leviták így buzdították egész Izraelt: Átkozott az a férfi, aki emberkéz alkotását imádja, de átkozott az a férfi is, aki a teremtményt imádja a teremtő helyett.[cii] És az egész nép válaszolt: Ámen. Ámen.

Ekkor az egész nép magasztalta az Urat, mondván: Áldott az Úr, aki nyugalmat adott Izrael népének minden ígérete szerint. Egyetlen szava sem hullott el mindabból a jóból, amit megígért szolgájának, Mózesnek. Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk úgy, ahogyan atyáinkkal volt, ne pusztítson el bennünket! És ne pusztítson el bennünket az Úr, hogy feléje fordíthassuk szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, hogy betartsuk törvényeit

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.28. 14:11 Szólj hozzá!

A kiscica

A második világháború alatt lengyel nővérek egy árvaházat működtettek Varsóban. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek pedig egyedül az Isteni Gondviselésből éltek. Egy nap elfogyott a tej, ami pedig elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Mit lehet tenni ilyen kilátástalan helyzetben? Az elöljáró megkérte Ewa nővért, a konyhást, hogy a közösség szokásához híven intézzen kérelmet - rajz formájában - Szent Józsefhez, és helyezze az ikonja mögé. Ewa nővér tanácstalan: a fehér lapon hogyan ábrázolhatná a fehér tejet? Valahogy csak megoldotta a kérdést…

Másnap egy városbeli férfi kopogtatott a kolostor ajtaján. Épp csak beugrott, hogy üdvözölje a nővéreket, és ajándékot is hozott nekik. A nővérek megörültek: biztosan megérkezett a tej! Nagy meglepetésükre és csalódásukra azonban a vendég nem mást, mint egy macskát hozott nekik, egy kis házicicát… Milyen furcsa ajándék!
A vendég megkérdezte:
- Van szükségük valamire?
A nővérek egyszerre felelték:
- Igen, tejre!
- Tejre? - kiáltott fel a látogató. - Hiszen nekem rengeteg van! Máris hozom, amilyen gyorsan csak tudom!

A tejszállítmány még aznap megérkezett. Az elöljárót azonban nem hagyta nyugodni ez a macska-dolog. Megkérte a konyhás nővért, hogy mutassa meg neki, milyen kérelmet tett Szent József ikonja mögé. Amint meglátta a rajzot, nevetésben tört ki. Ewa nővér ugyanis egy buzgón lefetyelő macskát rajzolt a papírra! Szent József nagy jóságában először a macskát szerezte meg, majd a tejet.


A varsói ács

Lehetetlenség nem észrevenni Szent József munkálkodását! Lássuk varsói barátnőm, Marysia S. tanúságtételét, aki elkötelezett híve Medjugorjének.

Négy évvel ezelőtt Emmanuel nővér megajándékozott egy Szent József ikonnal, és ezt mondta:
- Nem szoktál imádkozni hozzá!? Pedig ő nem akármilyen szent ám! Barátkozz össze vele, és meglátod, hogy nagy segítségedre lesz!
Bogdannal és két gyermekünkkel nagy szükségünk volt egy házra, mivel a Szűzanyáért végzett missziónk egyre több teret igényelt. Ahhoz azonban nem volt elég pénzünk, hogy házat vásároljunk. Emmanuel nővér tanácsára írtam egy levelet Szent Józsefnek, telve bizalommal és reménységgel, az ikon mögé tettem, és elkezdtem egy kilencedet. Hónapok teltek el… nem történt semmi.
Lelkiatyám akkor ezt mondta: „Szent József egy egyszerű ács, nagyon praktikus gondolkodású ember. Jobban tennéd, ha lerajzolnád a házat, amire vágysz” Készítettem tehát egy pontos rajzot a házról, kívülnézetből, és ismét az ikon mögé tettem.
Újra eltelt néhány hónap… semmi! Megmondtam hát lelkiatyámnak, hogy Szent József bizonyára nem szeret engem, mire ő így válaszolt: „Ha nem hallgat meg téged, az biztos azért van, mert ő családapa, ezt az ügyet pedig egy másik családapával akarja megbeszélni. Kérd meg a férjedet, hogy ő maga tárgyaljon Szent Józseffel! Két családapa csak megérti majd egymást!”

Bogdan még aznap a tanácshoz híven cselekedett. Azon a héten meglett a ház! Világos, hogy Szent József szerette volna bátorítani egy kicsit Bogdant családfői szerepében. A ház éppen annyiba került, amennyi pénzünk volt, értéke azonban jóval nagyobb volt! Minden szükséges helyiség megvan benne, pincével, padlással, kívülről pedig hajszálpontosan úgy néz ki, ahogy lerajzoltam! Szent József, a jó ács, faépületet választott, mégpedig nem is akármilyen fából, hanem tölgyfából! Megvizsgáltuk az ablakokat és ajtókat, és megállapítottuk, hogy minden apró részlet tökéletes hozzáértéssel készült, és tökéletes állapotban van.

Az előtérben Jézus Szent Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének képe fogadott minket. Mária Medjugorjében pontosan azt kéri, hogy ezeket a képeket helyezzük el otthonainkban. Volt ott egy régi Kis Szent Teréz kép is: emlékeztetőül franciaországi lelki kötelékeinkre.
A korábbi tulajdonos, egy súlyos beteg hölgy, az évek során az egyik helyiséget imádságra használta. Mást se kellett tennünk, mint gyertyát gyújtanunk, hogy újra beüzemeljük a kis szobát. Az asszony órákat imádkozott itt a Czestochowai Szűzanya képe előtt, éjjel-nappal felajánlva szenvedéseit.

Szent József arról is gondoskodott, hogy ne feledkezzünk meg Jegyese medjugorjei kéréséről a böjttel kapcsolatban: kenyérsütő kemencénk is van! A finom házi készítésű kenyér segít kitartani a heti kétszeri böjtben!
Egy pap-ismerősünk hozott nekünk egy Szent József képet, amint a Szent Család fölött őrködik. Megtisztelő helyen, az előtérben helyeztük el, mivel azóta egész családunk az ő pártfogása alatt áll. A házunk Varsótól nem messze, a természet közelében van, a gyerekek iskolája pedig jobb itt, mint Varsóban.

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.27. 20:09 Szólj hozzá!

http://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/biblia/o/pred/chap010.html

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.27. 20:06 Szólj hozzá!

Címkék: apokrif

1. Könyv [1-36]

Az õrangyalok könyve

1 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni; amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.
2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tõlük hallottam mindent, és tõlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.
3. A választottakat érintõen szólok, és az õ számukra szól a példabeszédem: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd a lakhelyérõl.
4. És a földre tapos akkor a Sinai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével.
5. Félelem szállja meg akkor mind az élõket; és az õrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön. 
6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban.
7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van, elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.
8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja õket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek õk, és az Isten dicsõségének fénye ragyog rájuk.
9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élõt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bûnösök ellene szóltak.

2 1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek mûködnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott idõben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet.
2. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történõ dolgokat, a kezdettõl a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra.
3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész földet vízzel, és a felhõk, és a harmat, és az esõk vizei hogy borítják be.

3 1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielõtt új lombok takarják be õket.

4 1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévõ nap a földre. És a naptól jövõ hõség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselõdik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt.

5 1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekbõl, és vegyétek figyelembe mind az õ munkáit, és tudjátok meg, hogy õ, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett.
2. És az õ munkáit évrõl-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint õ meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétõl, hanem akként mûködnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra.
3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az õ rendeletébõl.
4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az õ hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívûek, számotokra nem lesz békesség.
5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.
6. a. Abban az idõben a neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak elõtt.
b. És mindazok, akik átkoznak, általatok fognak átkot mondani.
c. A bûnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd az istentelenek a ti átkozóitokká.
d. És mind az … [igazak?] vigadozni fognak,
e. És a bûnök bocsánatot nyernek akkor,
f. És kegyelem, és békesség, és teljes türelem adatik:
g. Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt.
i. És ti, mindannyian, akik bûnösök vagytok, nem nyertek üdvösséget.
j. Hanem maradandó átok alatt vagytok.
7. a. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke.
b. És õk örökölni fogják a földet.
8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem követve el bûnt. Sem istentelenségbõl, sem büszkeségbõl kifolyólag. Hanem aki bölcs, az alázatos.
9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bûnös cselekedet az életükben többé. Nem is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napjait.
10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörûségben és békességben, az életük minden napján át.

6 1. És lõn abban az idõben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak.
2. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták õket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek fiai közül, és legyenek gyermekeink tõlük.
3. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszkodtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt. 
4. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért.

5. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküdünk;
6. És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.
7. Ezután mind megesküdtek és a reá jövõ átkok alá közösen kötötték magukat. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Ármon hegyének csúcsa.
8. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.

7 1. Õk, és a velük lévõ többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit kiválasztott magának, akikkel egybekeltek, és velük megfertõzték magukat.
2. És megtanították õket varázslatokra, bûvöletekre és a gyökereket vágni, és megismertették velük a növényeket.
3. Azok teherbe estek, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt.
4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták õket tovább eltartani.
5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel.
6. És kezdtek bûnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen.

8 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlõ különbözõ fémeket, és azok megmunkálásainak mûveleteit, és a karkötõk, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.
2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.
3. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhõk és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.
4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe…

9 1. És Mikháel, Uriel, Ráfael és Gábriel lenézve a mennybõl, látták a sok vérontást ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta.
2. És ezt mondták egymásnak: A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik feljutottak a mennyek kapujához.
3. És most hozzátok, a mennyben lévõ szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: “Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé”.
4. És azt mondák õk a korok Urának: “Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya, és a korok Istene, a Te trónodnak dicsõsége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsõséges és áldott, minden korokban!
5. Te teremtettél meg mindent, és Neked van erõd mindenek felett: minden dolog meztelen és nyitott Te elõtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el magát Elõled.
6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta elõttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:
7. És Semjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse õket.
8. Akik lementek a földön élõ emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és így megfertõzték magukat, és feltártak elõttük mindenféle bûnt.
9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg.
10. És lám, most pedig a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak a mennyek kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szûnik meg, a törvénytelen cselekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek.
11. Te mindent tudsz, mielõtt azok megtörténnek, látod mindezeket és megtûröd, s nem mondod meg nekünk, mit tegyünk velük mindezek miatt.”

10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges, és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki:
2. “Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad – és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért”.
4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: “Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve. 
7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt.”
9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: “Menj a fattyúk és a semmirekellõk ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül, [okozd azt, hogy meginduljanak]: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert napjaik nem lesznek hosszúak.
10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.”
11. És mondá az Úr Mikháelnak: “Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertõzve magukat minden tisztátalansággukkal.
12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az õ szeretteik pusztulását, kösd meg õket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégzõdésük, az itéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet.
13. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra.
14. És innentõl mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.
15. És pusztítsd el a semmirekellõk lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel.
16. Pusztíts el minden helytelen dolgot a föld színérõl, és legyen vége minden gonosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság, és az igazságosság kinyíló növénye: és áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság, és igazságosság munkái, igazságban és gyönyörökben mindörökké.
17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek ezreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben töltik be.
18. Akkor az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni.
19. És kívánatos fákkal és szõlõvel ültetik be: és az elültetett szõlõ bõséges termést fog hozni.
20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, és minden igazságtalanságtól, és minden bûntõl, és minden istentelenségtõl. És pusztítsd el a föld színérõl mindazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt.
21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nemzet hálát ad és dicsõít engem, és mindanyian imádatot adnak nekem.
22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, és minden bûntõl, és minden büntetéstõl, és minden gyötrelemtõl, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.

11 1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennyekben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevékenységeire.
2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden napjában, az emberek nemzetségein keresztül.

12 1. Mindezen dolgok megtörténte elõtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi történt vele.
2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendõi velük és a Vigyázókkal voltak kapcsolatosak.
3. És én, Énok, áldottam a dicsõség Urát, a korok Királyát, és nocsak!
4. A Vigyázók hívtak engem – Énokot, az írnokot – és mondák nekem: “Énok, te, aki az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Vigyázóknak, azoknak, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfertõzték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, feleségeket választva maguknak:
5. Nagy pusztulást hoztatok a földre: és nem lesz számotokra béke vagy bûnbocsánat.
6. És amennyire örömüket lelték a gyermekeikben, látni fogják az õ szeretteik legyilkolását, és siránkozni fognak a gyermekeik pusztulásán, és esedezni fognak örökkön át, de békét és könyörületet nem kapnak.”

13 1. Énok pedig elment és ezt mondta: “Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged:
2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bûnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”
3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt õbennük, rettegés és remegés ragadta meg õket.
4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bûnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl kérelmeiket a mennyek Urának jelenlétében.
5. Mert attól az idõtõl fogva õk nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bûneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.
6. Én pedig leírtam a kérelmeiket és imáikat a szellemeiket illetõen és az egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bûnbocsánatot nyerhessenek.
7. És eltávoztam onnan, és leültem a Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre: olvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.
8. És íme, egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és fenyítések látomásait láttam, és egy hang utasított engem a mennyek fiainak megdorgálására.
9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.
10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem a mennyei Vigyázókat.

14 1. Ezek az igazság könyvének szavai az örök Vigyázók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.
2. Amit az álmomban láttam, azt most a nyelvem húsának beszédével, és szájamnak lehelletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és a szívükben pedig megértsék.
3. Mert ahogyan megteremtette Õ az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erõt adott nekem a Vigyázók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére.
4. Leírtam a kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és az ítélet ki lett róva reátok.
5. Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.
6. De mindezek elõtt látni fogjátok a ti szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé gyönyörötök bennük, mert szemeitek elõtt, kard által hullanak el.
7. És az õ érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: mégha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal a könyvemben megírtam.
8. És íme, látomást láttam, eképpen: Látomásban a felhõk magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámlámok  gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve a mennyekbe vittek.
9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem.
10. És keresztül mentem a tûznyelveken, miután egy kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház falai kristállyal voltak burkolva, és a padlója szintén kristályból volt.
11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz.
12. És lángoló tûz ölelte át a falakat, és a bejáratai tûzben izzottak.
13. És bemetnem a házba, és az forró volt mint a tûz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el.
14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam.
15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az elõzõnél, és a nyitott bejárata elõtt álltam, amely lángoló tûzbõl épült.
16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét.
17. A padlója tûzbõl készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tûzbõl volt.
18. És láttam egy ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, és kérubok voltak a látomásban.
19. A trón alól lángoló tûz lövelt ki, hogy rá sem tudtam tekinteni.
20. És a Hatalmas Dicsõség ült a trónon, és ruhája a napnál erõsebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál.
21. Az angyalok közül egyetlen egy sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek, annak csodálatossága és dicsõsége miatt, és egyetlen test nem nézhet arra.
22. A lángoló tûz körbe vette Õt, és egy hatalmas tûz égett elõtte, hogy senki nem mehetett közelébe: tízezerszer tízezernyi angyal állt elõtte, de nem volt szüksége tanácsadókra..
23. És a legszentebbek akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közelébõl, el sem hagyták jelenlétét.
24. És mindeddig az arcomra borulva álltam ott, remegve: És az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgassd szavaim.’
25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.

15 1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mind arra, amint mondott: “Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat.
2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [õrangyaloknak], akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: “Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek:
3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertõztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek õket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként.
4. És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az öröl létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok akik meghalnak és elpusztulnak.
5. Mert azért adtam én õnekik feleségeket, hogy azokat terherbe ejtsék és gyermekeket nemzenek tõlük, és eképp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön.
6. De ti, akik elõzõleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át.
7. És ezokból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk.
8. És mostantól, az óriások, akik a hús és a szellem keveredésébõl jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek õk nevezve a földön, és a föld lesz az õ lakhelyük.
9. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsõdleges eredetük pedig a mennyek szent õrngyalaitól van; gonosz szellemek lesznek õk a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve.
10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is.
11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.
12. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert õk maguk is azoktól származnak.

16 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy itélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, az õrzõangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri õket teljesen.”
2. És az õrangyaloknak pedig, azoknak akik megkértek téged, hogy járj közbe õértük, azoknak, akik az elõzõekben a mennyekben voltak, mondd ezt:
3. “Ti a mennyekben voltatok, de nem lettek megnyilvánítva nektek sem a mennyek minden titkai, azokat pedig amelyikeket ismeritek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében megmutattatok az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságokat követtek el a földön.”
4. Ennekokáért mond mig nekik: “Nincs számotokra békesség.”

17 1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ottlevõk olyanok voltak mint a lángoló tûz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg.
2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek a csúcsai az egekbe értek.
3. És láttam az égitestek lakhelyét, és a csillagok tárhelyeit, és a mennydörgését és a legmélyebb mélységekét, ahol tüzes íj volt, és nyilak és azonak tegezük, és egy tüzes kard, és minden villámlásét.
4. És az élõ vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér.
5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tûz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felõl álló nagy tengerbe.
6. Láttam a nagy folyókat és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem megy hús [test].
7. Láttam a téli sötétség hegyeit és helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak.
8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.

18 1. Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan  látta Õ el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait.
2. És láttam a föld szegletkövét:  Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tarja.
3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek a mennyek oszlopai.
4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon.
5. Láttam a földi szeleket, amint a felhõket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél honnan kezdõdik a menny boltozata.
6. És továbbmenve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás kövekbõl álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve.
7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kõböl volt, és egy gyöngybõl, és egy jácintból, és a dél felõl állók pedig vörös kõbõl.
8. De a középsõ felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a csúcsya a trónusnak zafírból volt.
9. És lángoló tüzet láttam.
10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ahol a nagy földnek a vége van: ott váltak a mennyek teljessé.
11. És egy mély mélységet láttam, ahonnak mennyei tûzoszlopok törtek fel, és ahová tûzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is.
12. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az.
13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak mint hatalmas égõ hegyek, és kérdeztem azok felõl.
14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek a börtöne.
15. És a csillagok, amelyeg a tûzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttel fel a nekik megszabott idõben.
16. És harcolt velük, és megkötözte õket addig, amíg bûnük beteljesül, (igen, még) tízezer esztendeig.

19 1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különbözõ formákat öltve megfertõzik az emberiséget, és akik félre fogják majd õket vezetni, hogy a démonoknak, mint isteneknek áldozzanak, (itt fognak õk várni), az ítélet nagy napjáig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük.
2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek és szirénekké lesznek.
3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egyetlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam.

20 1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak.
2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és Tartarosz felett ügyel.
3. Ráfael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az amberek szellemeii felett ügyel.
4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az égitestekre.
5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölött ügyel, és a káosz felett.
6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szellemei felett áll, akik szellemükben vétkeztek.
7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók] a Paradicsom, és a Kérubok felett áll.
8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd felkelnek.

21 1. Innen, tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt.
2. Itt, rettenetes dolgokat láttam: Nem láttam ott sem mennyeket felülrõl, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt és rettenetes hely az.
3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek a tûzben égnek.
4. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bûnök miatt vannak õk megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?”
5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat  megtudni?
6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bûnükért kijáró idõ betöltõdik.’
7. Innen egy másik helyre mentem, ami az elõzõnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyû dolgot láttam: ott hatalmas tûz égett és lángolt és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedõ tûzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek.
8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyû!’
9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’
10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Õ pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örökké.’

22 1. Azután onnan egy másik helyre mentem, és a nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kõbõl álló hegyet.

2. És abban négy, szépkinézetû üres helyet láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon símák voltak. A síma, üres  helyek mélyek és rájuknézve sötétek voltak.
3. És akkor, Ráfael, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, megszólalt, mondván; ‘Ezek a sima ürességek azért vannak itt, hogy (azokba) a halottak lelkeinek szellemei egybe legyenek gyûjtve, igen az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyûlnek össze.
4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az itélet napjáig, amíg eljön  számukra a meghatározott itélet napja.’
5. És én láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmezni és akinek a hangja felszállt a mennybe amint kérelmezett.
6. És megkérdeztem Ráfaelt, az angyalt aki velem volt, kérdezve tõle: ‘Ez a szellem, akinek esedezõ hangja így feljut a mennybe, kinek a szelleme az?’
7. És õ válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére Káin megölte õt, és vádait hozza elõ, amíg annak magja teljesen kipusztul a föld színérõl, és amíg az õ magja az emberek magjai közül teljesen ki lesz írtva.’
8. Azután kérdeztem õt tovább mindezekrõl, az itéletekrõl és a síma ürességekrõl: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’
9. És õ válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három hely arra való, hogy ezekben a halottak lelkei elkülönüljönek. És az igazaknak, olyan elkülönített hely lett készítve, ahol a ragyogó forrás vize van.
10. A bûnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik és az itélet nem végzõdött be rajtuk az életük folyamán.
11. Itt az õ szellemeik elkülönülnek ebben a nagy fájdalomban az itélet nagy napjáig és büntetéséig, és (ott) az átkozottak kínjaival fizetnek meg a szellemeik. Ide köti meg õket örökre.
12. És ilyen eloszztásba lettek elhelyezve a szellemek, amelyek kérelmeznek és közzéteszik pusztulásuk körülményeit, amikor elpusztultak a bûnösök korában.
13. És egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem gonoszul, istentelenül éltek és a törvénytelenek társai: de szellemeiket nem lesznek megbüntetve az ítélet napján, s feltámadni sem fognak innen.’
14. Ezután ekként áldottam a dicsõség Istenét: ‘Áldott légy Uram, az igazságosság Ura, aki mindörökké uralkodik.’

23 1. És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem, nyugati irányba, a föld legtávolabbi végére.
2. És ott, egy szüntelenül égõ tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett.
3. És én megkérdeztem, így szólvánán, “Mi ez a meg nem  szûnõ (dolog) ?”
4. Akkor, Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, “Ez (a dolog) amit itt láttál az (a tûz) útvonala, és az a tûz, amely a nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.”

24 1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égõ tûzhegységet mutatott nekem.
2. És amögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fönségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak és világos külsejûek: 3 három kelet felõl, egymásbaérve, és  három dél felõl, egymásbaérve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél, 4. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belõle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatott felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; 5. a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. Akkor azt mondtam: “Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetõsek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetõjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.

25 1. És ezt mondta nekem: ‘Énok, miért kérdezel engem a fák illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?’
2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen errõl a fáról.’
3. Erre így válaszolt: ‘Ez a magas hegy amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, ez az Õ trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsõség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön a földet meglátogatni az Õ jóságában.
4. És az illatos fát illetõen, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvisz [mindent] mindörökké.
5. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek. A gyümölcse a választottak eledele lesz: a szentélybe lesz átültetve, az Úrnak, az Örök Királynak templomába.
6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek,
És be fognak majd lépni a szentélybe,
És az illata átitatja majd csontjaikat,
És hosszú életet élnek majd a földön,
Amilyet õsatyáik éltek:
És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész,
Sem kínok sem csapások nem érik már õket.’
7. Ezek után áldottam a Dicsõség Istenét, az Örök Királyt, aki eltervezte ezen dolgokat az igazakért, és véghezvitte mindezt és megígérte nekik.

26 1. És onnan a föld közepére mentem, ahol egy áldott helyet láttam, 2. és ott lombos fák voltak teljes virágzásban. 3. És ott láttam egy szent hegyet, és a hegy aljánál, keleti irányban egy patak áramlott dél irányába. És kelet felõl egy ennél magasabb hegyet láttam, és köztük egy keskeny és mély szakadék volt: 4. Abban egy patak is folyt a hegy aljában. És kelet felõl egy másik hegy volt, 5. alacsonyabb, mint az elõzõ és kisebb is, és egy mély, száraz szakadék volt közöttük: és egy másik mély és száraz szakadék volt a három hegy tetõfokain. És mindegyik szakadék mély és keskeny volt, kemény sziklákból (állt), és nem voltak fák 6. azokban. És csodálkoztam a sziklákon, és álmélkodtam a szakadékon, igen nagy csodálkozással.

27 1 Ekkor megszólaltam: ‘Mire való  ez az áldott föld, amely telve van fákkal, s ez az átkozott völgy a közepén?’ 2 Ekkor Uriel, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, válaszolt és mondta: ‘Ez az átkozott völgy azoké, akik mindörökre átkozottak: Ide lesznek majd egybgyûjtve mind az átkozottak, akiknek ajka helytelen szavakkal illette az Urat és az Õ dicsõségérõl durván beszéltek. Ide lesznek egybegyûjtve, és ez lesz az ítéletük helye. 3. Az utolsó napokban igazságos ítélet jön rájuk mindörökké az igazak jelenlétében: itt áldják majd a könyörületest, a dicsõség Urát, az Örök királyt. 4. Az elmúlt dolgok ítéletének napjaiban álldják majd Õt irgalmáért, 5. aszerint amellyel kiválasztotta õket. Akkor áldottam a dicsõség Urát és elõsoroltam dicsõségét és magasztaltam Õt dicsõségesen.

28 1. Onnan pedig továbbmentem kelet felé, a sivatagi hegylánc közepette, 2. és láttam egy vadont és elhagyatott volt az, fákkal és növényekkel teli. És víz áradt 3. felülrõl. Észak-nyugatnak ömlött mint egy bõséges folyam [ami árad] felhõket és felszálló párát képezve minden oldalon.

29 1. És azután egy másik helyre mentem a sivatagban; és ezt a 2. hegyet keleti irányból közelítettem meg. 2. És ott láttam tömjén és mirha illatát ontó illatos fákat, és hasonlítottak a fák a mandulafára is.

30 1,2 És ezek mögött elmentem távol keletnek, és láttam egy másik helyet, és völgyet (telve) vízzel. És 3. volt abban egy fa, olyan színû mint a mézgás jóillatú fák. És annak a völgynek az oldalain láttam illatos fahéjat. Ezeket elhagyva továbbmentem kelet felé.

31 1. És láttam más hegyeket, és közöttük erdõs ligeteket, és azokból 2. nektár áradt, melynek neve “sarara” és “galbánum”. És ezek mögött a hegyek mögött láttam egy másik hegyet a föld keleti végeinél, amelyen aloe-fák voltak, és minden fa telve volt csepegõ 3. mirhával, mintha mandulafák volnának. Ha azt valaki elégette, édesebben illatozott, mint bármely jóillatú dolog.

32 1. És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fûszerekkel. 2. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett. 3. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörûségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból. 4. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyõk, és levelei olyanok mint a karob fáé 5. és gyümölcsei olyanok, mint a szõlõfürtök, gyönyörûségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké. 6. Akkor azt mondtam: “Milyen gyönyörûséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtetõ a látványa!” Akkor Raphael a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: “Ez a bölcsesség fája, melyrõl a te régi atyád és a te koros anyád, akik elõtted éltek, ettek és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiûzettek a kertbõl.”

33 1. És onnan továbbmentem a föld végei felé és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek 2. nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva. És láttam ahogy a mennynek csillagai elõsorjáztak, és 3. megszámláltam a kapukat amelyeken keresztül haladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozicióikat, az 4. idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.

34 1. Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és 2. pompás eszközt az egész föld végeinél. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget és jeget és fagyot és 3. havat és párát és esõt hoznak. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, az jót hozott, de a másik két kapun keresztül fújva erõszakosság és nyomorúság jött a földre, és erõszakkal fújtak.

35 1. És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.

36 1. És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az esõ és a szél. 2. És onnan kelet felé mentem az egek végei felé, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva és kicsiny kapukat 3. felettük. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik. És ahányszor csak láttam ezt, mindig áldottam a Dicsõség Urát, és folyamatosan áldottam a Dicsõség Urát, aki nagyszerû és dicsõséges csodákat munkál, hogy bemutassa az Õ munkájának nagyszerûségét az angyaloknak és a szellemeknek és az embereknek, hogy dícsérhessék az Õ munkáit és minden teremtményét: hogy láthassák az Õ hatalmának munkáit, és dicsérhessék az Õ kezeinek nagyszerû munkáit, és áldják Õt örökké.

II. Könyv (37-71)

Példázatok könyve

Ez a második alkalommal kapott látomások a bölcsesség látomásai – amelyeket Énok, Járed fia, Mahalálel fia, Kainán fia, Énos fia, Szeth fia, Ádám fia látott. 2. És ez a bölcsesség szavainak kezdete, amelyekkel felemelt hangon szólok azokhoz, akik a földön laknak: Hallgassátok, ti régiek, és hallgassátok ti, akik majd a jövõben lesztek eljövendõk, a Szentséges szavait, amiket a Szellemek Ura elõtt mondok. 3. Jó volt kijelenteni a régi idõk embereinek, de azoktól sem tartjuk vissza a bölcsesség kezdetét, akik ezután jönnek. 4. A mai napig soha nem adatott embernek akkora bölcsesség, mint amit én a Szellemek Urától megkaptam értelmem szerint, a Szellemek Urának jóakaratából, Aki az örök élet sorsára rendelt engem. 5. Most hát három példabeszédet ültetett el bennem, és én hangom felemelve mondtam el azoknak, akik a földet lakják.

37 1. Az elsõ példázat:

Amikor megnyilvánul az igazak gyülekezete, és a bûnösök megítéltettnek bûneikért, és elûzettetnek a föld felszínérõl, 2. és amikor az Igazságos megjelenik majd az igazak arca elõtt, õ, akinek elrendelt cselekedetei a Szellemek Urától függnek, és aki világosságot mutat az igazaknak, és a föld választottainak – akkor hol lesz majd a gonoszok helye, és hol lesz megnyugvása azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét? Jobb lett volna nekik ha nem születnek meg. 3. Amikor az igazak titkai megnyilvánulnak, és a bûnösök megítéltetnek és a gonoszok ki lesznek taszítva az igazak és a választottak jelenlétébõl, 4. attól az idõtõl kezdve nem birtokolják a földet többé sem az uralkodók, sem a fejedelmek: És képtelenek lesznek a szentek arcára nézni, mert a Szellemek Ura a saját maga ragyogását öntötte a szentek, igazak és választottak orcájára. 5.Akkor elpusztulnak majd a hatalmasok és a királyok. És az igazaknak és szenteknek kezébe adatnak. 6. És attól az idõtõl fogva senki nem fog magának könyörületet kérni a Szellemek Urától. Mert az életük a végéhez ért.

38 1. És eljön majd az idõ, azokban a napokban, hogy a kiválasztott és szent gyermekek leszállnak a magas mennyekbõl, és magjuk eggyé válik majd az emberek gyermekeivel. 2. És kapta azokban a napokban Énok a hevesség és harag könyveit, és a nyugtalanság és kiûzetés könyveit. És nem kapnak akkor könyörületet, így szól a Szellemek Ura. 3. És azokban a napokban egy forgószél felemelt engem a földrõl, és letett a mennyek végében. 4. És láttam ott egy újabb látást, a szentek lakóhelyét és az igazak pihenõhelyét. 5. Látták itt szemeim az õ lakóhelyüket együtt az Õ angyalaival, és az õ pihenõ helyüket a szentekkel. És esedeznek és könyörögnek és imádkoznak az emberek gyermekeiért, és igazságosság áradt elõttük akár a víz, és irgalom akár a földnek harmatja: így van ez közöttük örökkön örökké. 6. És látták szemeim azon a helyen az igazságosság és hit Egyedüli Választottját, és láttam lakóhelyét a Szellemek Urának szárnyai alatt. És igazságosság uralkodik az õ napjaiban, és az igazságosak és választottak számlálatlanul állnak majd Õelõtte örökkön örökké. 7. És mind az igazságosak és választottak erõsek lesznek Õelõtte, mint a tüzes lángok, és szájuk áldassal lesz telve. És az ajkaik magasztalják a Szellemek Urának nevét, és az igazságosság soha nem romlik

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.19. 14:37 Szólj hozzá!

Címkék: apokrif

Sokan azt szeretnék, hogy Isten csodával „bizonyítaná be”, hogy ő létezik. „Ha tenne Isten egy csodát vagy egy jelet, akkor hinnék!” Ez a gondolat azonban ellentétes a Szentírással. Vajon amikor Isten hatalmas, fantasztikus csodákat tett az izraelitákkal, akkor ez engedelmességre késztette őket? Nem, hanem folyamatosan engedetlenkedtek és lázadoztak Isten ellen, még akkor is, amikor a csodákat látták. A nép, amely szemtanúja volt annak, ahogyan Isten kettéválasztja a Vörös-tengert, később megkérdőjelezte, hogy képes-e egyáltalán győzelmet adni az Ígéret földjének lakói felett. Az igazság a Lukács 16:19–31-ben tárul elénk. A történetben egy ember a pokolban azt kéri Ábrahámtól, hogy küldje vissza Lázárt a testvéreihez a halottak közül, hogy figyelmeztesse őket. „Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” (Lukács 16:31).

Jézus számtalan csodát tett, az emberek túlnyomó többsége mégsem hitt benne. Ha Isten ugyanúgy tenné a csodákat, mint tette a múltban, az eredmény ugyanaz lenne. Az emberek nagyot néznének, és egy kis ideig hinnének benne. Hitük sekélyes lenne, és abban a pillanatban eltűnne, amikor valami váratlan vagy rémisztő történne velük. A csodákra épülő hit nem egy érett hit. A legnagyobb csodát Isten az ember Jézus Krisztusban vitte véghez, amikor eljött a földre, és meghalt a kereszten a bűneinkért (Róma 5:8), hogy üdvösségünk legyen (János 3:16). Isten igenis még mindig tesz csodákat, csak egy jó részüket egyszerűen nem vesszük észre vagy letagadjuk. Ugyanakkor, nincs szükségünk további csodákra. Arra van szükségünk, hogy az üdvösség csodájában higgyünk, mégpedig a Jézus Krisztusba vetett hit által.

A csodák célja az volt, hogy a csodatevőt hitelesítsék. A Cselekedetek 2:22 így szól: „Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok.” Ugyanezt olvassuk az apostolokról is: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Korinthus 12:12). Az evangéliummal kapcsolatban a Zsidók 2:4 ezt állítja: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” A Szentírásban most már rendelkezésünkre áll a Jézus Krisztussal kapcsolatos igazság. A Szentírásban most már rendelkezésünkre állnak az apostolok írásai. Az Ige feljegyzése szerint hitünk sarokköve és alapja Jézus és az ő apostolai (Efézus 2:20). Ilyen értelemben már nincs szükségünk csodákra, mivel Jézus Krisztus és apostolainak üzenete már hitelesítést nyert, és pontosan feljegyzésre került a Szentírásban. Igen, Isten még ma is tesz csodát. Ugyanakkor nem feltétlenül kell elvárnunk, hogy ugyanúgy történjenek csodák, mint a bibliai időkben.

http://www.gotquestions.org

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.19. 00:17 Szólj hozzá!

Számos olyan ereklye van, amelyet Jézussal kapcsolnak össze. Ezek közül a leghíresebbek talán a torinói lepel, amelyet a benne hívők a Jézus testét borító halotti lepelnek tartanak, és a Szent Grál, egy serleg, amit Jézus keresztre feszítésekor vérének felfogására használtak. Az ismertebb ereklyék:

  • Az Igaz Kereszt darabjai és egy ortodox kolostorban őrzött Vádcímtábla (titulus crucis) az INRI felirattal
  • Keresztrefeszítés Köve, mely 1804-ben, Konstantinápolyba való szállítása során a tengerbe veszett.
  • Lombardiai Öntöttvas Korona és Konstantín Zablája melyeket a keresztre feszítéshez használt szögekből készítettek
  • Szent Fityma,Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe)
  • Végzet Dárdája, amivel Jézus oldalát szúrta át a római katona Jn 19,34 szerint
  • Tövis Korona melyet a gúnyolódó katonák helyeztek Jézus fejére keresztre feszítése előtt
  • Szent Kehely,melyet Jézus az utolsó vacsorán használt
  • Veronika Kendője, mellyel Jézus homlokát törölte le, mikor Jézus a keresztet vitte
  • Jézus Varratmentes Palástja, amit a trieri Szent Péter-dómban tartanak
  • Jézus Levelei, melyekben udvariasan elutasította Edessza királyának, Abgárnak a meghívását
  • Nem Kézzel Készült Ikon, amit Jézus Edessza királyának, Abgárnak küldött leprásságának gyógyítására
  • Szent Köldökzsinór, Szent Könnyek, Szent Tejfog.

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.18. 07:48 Szólj hozzá!

Újabb Szűz Mária jelenés, ezuttal Libanonból.

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.16. 08:00 Szólj hozzá!

Romlatlan Szentek listája

Joan Caroll Cruz, a sarutlan kármeliták világi rendjének nővére, 1977-ben megjelent The Incorruptibles: A Study of the Incorruption of the Bodies of Various Catholic Saints and Beati című könyve, amely 102 olyan esetet mutat be, amelyet a katolikus egyház szentté avató kongregációja megerősített.

Boldogok
 
  • Orozco Boldog Alajos
  • Franchi Boldog András
  • Borgo San Sepolcro Boldog Angelo
  • Taigi Boldog Anna Mária
  • Bonfadini Boldog Antal
  • Stroncone-i Boldog Antal
  • Girlani Boldog Arcangela
  • Scammacca Boldog Bernárt
  • Garrigua Boldog Bertrand
  • Boldog Charbel Makhlouf
  • Boldog Dominic Barberi
  • Paduai Boldog Eustochia
  • Boldog Jacinta Marto
  • Blanconibus Boldog Jakab (Bavagna Boldog Jakab)
  • Chiaramonte Boldog János (Caramola Boldog János)
  • Narni Boldog Luca
  • Lorrainei Boldog Margit
  • Metola Boldog Margit (Citta-di-Castelloi Boldog Margit)
  • Savoyai Boldog Margit
  • Pallotta Boldog Mária Assunta
  • Bagnesi Boldog Mária
  • Matelica Boldog Mattia Nazzarei
  • Mantuai Boldog Osanna
  • Frassinetti Boldog Paula (1984-ben szentté avatták)
  • Gubbioi Boldog Péter
  • Biscossi Boldog Szibülla

Szentek

  • Szicília Szent Agáta
  • Montepulciano Szent Ágnes
  • Nagy Szent Albert
  • Canterburyi Szent Alphege
  • Bobola Szent András
  • Merici Szent Angéla
  • Zaccaria Szent Antal Mária
  • Szent Antóninusz
  • Mór Szent Benedek
  • Avignoni Szent Bénezet
  • Soubirous Szent Bernadett
  • Sienai Szent Bernardine
  • Lellisi Szent Kamill
  • Laboure Szent Katalin
  • Bolognai Szent Katalin
  • Genovai Szent Katalin
  • Ricci Szent Katalin
  • Sienai Szent Katalin
  • Borromeo Szent Károly
  • Szent Cecília
  • Montefalco Szent Klára
  • Szent Koloman
  • Szent Cuthbert
  • Szent Didakus (San Diego de Alcala)
  • Rich Szent Ödön
  • Hitvalló Szent Eduárd
  • Szent Etheldreda vagy Szent Edeltraud
  • Szent Eustochia Calafato
  • Római Szent Franciska
  • Szalézi Szent Ferenc
  • Xavéri Szent Ferenc
  • Cabrini Szent Franciska
  • Szent Germana Cousin
  • Szent Guthlac
  • Piegaroi Szent Herculanus
  • Avaloni Szent Hugó
  • Szent Idesbald
  • Szent Izidor a földműves
  • Chantal Szent Johanna Franciska
  • Vianney Szent János
  • Lestonnac Szent Johanna
  • Istenes Szent János
  • Keresztes Szent János
  • Southworth Szent János
  • Szent Jozafát
  • Billiart Szent Júlia
  • Bertrán Szent János Lajos
  • Marillac Szent Lujza
  • Filippini Szent Lucia
  • Barat Szent Magdolna Zsófia
  • Cortonai Szent Margit
  • Goretti Szent Mária
  • Porres Szent Márton
  • Pazzi Szent Mária Magdolna
  • Tolentinoi Szent Miklós
  • San Severinoi Szent Pacifico
  • Baylon Szent Pascal
  • Peregrine Szent Laziosi
  • Néri Szent Fülöp
  • Eymard Szent Péter Julián
  • Pietrelcinai Szent Pio
  • Cascia Szent Rita
  • Szent Romuáld
  • Limai Szent Róza
  • Viterboi Szent Róza
  • Duchesne Szent Filippine
  • Szent Sperandia
  • Kostka Szent Stanislaus
  • Avilai Szent Teréz
  • Szent Teréz Margit (Anna Maria Redi)
  • Gubbioi Szent Ubald
  • Giuliani Szent Veronika
  • Páli Szent Vince
  • Pallotti Szent Vince
  • Szent Valter
  • Szent Werburgh
  • Szent Withburga
  • Szent Wunibald
  • Szent Zita
Tisztetreméltó
 
  • Tisztetreméltó Cristo Katalin
  • Tisztetreméltó János Jézus Mária
  • Tisztetreméltó Vela Mária
  • Tisztetreméltó Agredai Mária

Incorrupt_Body_of_St._Bernadette.jpg

A lourdes-i látnok Saint Bernadett teste.

130 éve halt meg.Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után a holtat új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.

Képforrás: http://www.stbernadette.org.sg/

Szerző: Rainbow Hunter (törölt)  2014.01.15. 19:48 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása