1. Könyv [1-36]

Az õrangyalok könyve

1 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni; amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.
2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tõlük hallottam mindent, és tõlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.
3. A választottakat érintõen szólok, és az õ számukra szól a példabeszédem: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd a lakhelyérõl.
4. És a földre tapos akkor a Sinai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével.
5. Félelem szállja meg akkor mind az élõket; és az õrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön. 
6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban.
7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van, elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.
8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja õket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek õk, és az Isten dicsõségének fénye ragyog rájuk.
9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élõt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bûnösök ellene szóltak.

2 1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek mûködnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott idõben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet.
2. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történõ dolgokat, a kezdettõl a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra.
3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész földet vízzel, és a felhõk, és a harmat, és az esõk vizei hogy borítják be.

3 1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielõtt új lombok takarják be õket.

4 1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévõ nap a földre. És a naptól jövõ hõség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselõdik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt.

5 1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekbõl, és vegyétek figyelembe mind az õ munkáit, és tudjátok meg, hogy õ, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett.
2. És az õ munkáit évrõl-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint õ meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétõl, hanem akként mûködnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra.
3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az õ rendeletébõl.
4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az õ hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívûek, számotokra nem lesz békesség.
5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.
6. a. Abban az idõben a neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak elõtt.
b. És mindazok, akik átkoznak, általatok fognak átkot mondani.
c. A bûnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd az istentelenek a ti átkozóitokká.
d. És mind az … [igazak?] vigadozni fognak,
e. És a bûnök bocsánatot nyernek akkor,
f. És kegyelem, és békesség, és teljes türelem adatik:
g. Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt.
i. És ti, mindannyian, akik bûnösök vagytok, nem nyertek üdvösséget.
j. Hanem maradandó átok alatt vagytok.
7. a. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke.
b. És õk örökölni fogják a földet.
8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem követve el bûnt. Sem istentelenségbõl, sem büszkeségbõl kifolyólag. Hanem aki bölcs, az alázatos.
9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bûnös cselekedet az életükben többé. Nem is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napjait.
10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörûségben és békességben, az életük minden napján át.

6 1. És lõn abban az idõben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak.
2. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták õket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek fiai közül, és legyenek gyermekeink tõlük.
3. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszkodtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt. 
4. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért.
5. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküdünk;
6. És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.
7. Ezután mind megesküdtek és a reá jövõ átkok alá közösen kötötték magukat. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Ármon hegyének csúcsa.
8. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.

7 1. Õk, és a velük lévõ többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit kiválasztott magának, akikkel egybekeltek, és velük megfertõzték magukat.
2. És megtanították õket varázslatokra, bûvöletekre és a gyökereket vágni, és megismertették velük a növényeket.
3. Azok teherbe estek, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt.
4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták õket tovább eltartani.
5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel.
6. És kezdtek bûnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen.

8 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlõ különbözõ fémeket, és azok megmunkálásainak mûveleteit, és a karkötõk, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.
2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.
3. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhõk és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.
4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe…

9 1. És Mikháel, Uriel, Ráfael és Gábriel lenézve a mennybõl, látták a sok vérontást ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta.
2. És ezt mondták egymásnak: A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik feljutottak a mennyek kapujához.
3. És most hozzátok, a mennyben lévõ szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: “Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé”.
4. És azt mondák õk a korok Urának: “Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya, és a korok Istene, a Te trónodnak dicsõsége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsõséges és áldott, minden korokban!
5. Te teremtettél meg mindent, és Neked van erõd mindenek felett: minden dolog meztelen és nyitott Te elõtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el magát Elõled.
6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta elõttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:
7. És Semjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse õket.
8. Akik lementek a földön élõ emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és így megfertõzték magukat, és feltártak elõttük mindenféle bûnt.
9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg.
10. És lám, most pedig a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak a mennyek kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szûnik meg, a törvénytelen cselekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek.
11. Te mindent tudsz, mielõtt azok megtörténnek, látod mindezeket és megtûröd, s nem mondod meg nekünk, mit tegyünk velük mindezek miatt.”

10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges, és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki:
2. “Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad – és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért”.
4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: “Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve. 
7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt.”
9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: “Menj a fattyúk és a semmirekellõk ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül, [okozd azt, hogy meginduljanak]: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert napjaik nem lesznek hosszúak.
10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.”
11. És mondá az Úr Mikháelnak: “Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertõzve magukat minden tisztátalansággukkal.
12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az õ szeretteik pusztulását, kösd meg õket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégzõdésük, az itéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet.
13. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra.
14. És innentõl mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.
15. És pusztítsd el a semmirekellõk lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel.
16. Pusztíts el minden helytelen dolgot a föld színérõl, és legyen vége minden gonosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság, és az igazságosság kinyíló növénye: és áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság, és igazságosság munkái, igazságban és gyönyörökben mindörökké.
17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek ezreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben töltik be.
18. Akkor az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni.
19. És kívánatos fákkal és szõlõvel ültetik be: és az elültetett szõlõ bõséges termést fog hozni.
20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, és minden igazságtalanságtól, és minden bûntõl, és minden istentelenségtõl. És pusztítsd el a föld színérõl mindazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt.
21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nemzet hálát ad és dicsõít engem, és mindanyian imádatot adnak nekem.
22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, és minden bûntõl, és minden büntetéstõl, és minden gyötrelemtõl, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.

11 1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennyekben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevékenységeire.
2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden napjában, az emberek nemzetségein keresztül.

12 1. Mindezen dolgok megtörténte elõtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi történt vele.
2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendõi velük és a Vigyázókkal voltak kapcsolatosak.
3. És én, Énok, áldottam a dicsõség Urát, a korok Királyát, és nocsak!
4. A Vigyázók hívtak engem – Énokot, az írnokot – és mondák nekem: “Énok, te, aki az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Vigyázóknak, azoknak, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfertõzték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, feleségeket választva maguknak:
5. Nagy pusztulást hoztatok a földre: és nem lesz számotokra béke vagy bûnbocsánat.
6. És amennyire örömüket lelték a gyermekeikben, látni fogják az õ szeretteik legyilkolását, és siránkozni fognak a gyermekeik pusztulásán, és esedezni fognak örökkön át, de békét és könyörületet nem kapnak.”

13 1. Énok pedig elment és ezt mondta: “Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged:
2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bûnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”
3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt õbennük, rettegés és remegés ragadta meg õket.
4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bûnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl kérelmeiket a mennyek Urának jelenlétében.
5. Mert attól az idõtõl fogva õk nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bûneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.
6. Én pedig leírtam a kérelmeiket és imáikat a szellemeiket illetõen és az egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bûnbocsánatot nyerhessenek.
7. És eltávoztam onnan, és leültem a Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre: olvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.
8. És íme, egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és fenyítések látomásait láttam, és egy hang utasított engem a mennyek fiainak megdorgálására.
9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.
10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem a mennyei Vigyázókat.

14 1. Ezek az igazság könyvének szavai az örök Vigyázók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.
2. Amit az álmomban láttam, azt most a nyelvem húsának beszédével, és szájamnak lehelletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és a szívükben pedig megértsék.
3. Mert ahogyan megteremtette Õ az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erõt adott nekem a Vigyázók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére.
4. Leírtam a kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és az ítélet ki lett róva reátok.
5. Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.
6. De mindezek elõtt látni fogjátok a ti szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé gyönyörötök bennük, mert szemeitek elõtt, kard által hullanak el.
7. És az õ érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: mégha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal a könyvemben megírtam.
8. És íme, látomást láttam, eképpen: Látomásban a felhõk magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámlámok  gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve a mennyekbe vittek.
9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem.
10. És keresztül mentem a tûznyelveken, miután egy kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház falai kristállyal voltak burkolva, és a padlója szintén kristályból volt.
11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz.
12. És lángoló tûz ölelte át a falakat, és a bejáratai tûzben izzottak.
13. És bemetnem a házba, és az forró volt mint a tûz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el.
14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam.
15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az elõzõnél, és a nyitott bejárata elõtt álltam, amely lángoló tûzbõl épült.
16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét.
17. A padlója tûzbõl készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tûzbõl volt.
18. És láttam egy ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, és kérubok voltak a látomásban.
19. A trón alól lángoló tûz lövelt ki, hogy rá sem tudtam tekinteni.
20. És a Hatalmas Dicsõség ült a trónon, és ruhája a napnál erõsebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál.
21. Az angyalok közül egyetlen egy sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek, annak csodálatossága és dicsõsége miatt, és egyetlen test nem nézhet arra.
22. A lángoló tûz körbe vette Õt, és egy hatalmas tûz égett elõtte, hogy senki nem mehetett közelébe: tízezerszer tízezernyi angyal állt elõtte, de nem volt szüksége tanácsadókra..
23. És a legszentebbek akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közelébõl, el sem hagyták jelenlétét.
24. És mindeddig az arcomra borulva álltam ott, remegve: És az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgassd szavaim.’
25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.

15 1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mind arra, amint mondott: “Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat.
2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [õrangyaloknak], akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: “Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek:
3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertõztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek õket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként.
4. És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az öröl létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok akik meghalnak és elpusztulnak.
5. Mert azért adtam én õnekik feleségeket, hogy azokat terherbe ejtsék és gyermekeket nemzenek tõlük, és eképp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön.
6. De ti, akik elõzõleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át.
7. És ezokból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk.
8. És mostantól, az óriások, akik a hús és a szellem keveredésébõl jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek õk nevezve a földön, és a föld lesz az õ lakhelyük.
9. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsõdleges eredetük pedig a mennyek szent õrngyalaitól van; gonosz szellemek lesznek õk a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve.
10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is.
11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.
12. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert õk maguk is azoktól származnak.

16 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy itélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, az õrzõangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri õket teljesen.”
2. És az õrangyaloknak pedig, azoknak akik megkértek téged, hogy járj közbe õértük, azoknak, akik az elõzõekben a mennyekben voltak, mondd ezt:
3. “Ti a mennyekben voltatok, de nem lettek megnyilvánítva nektek sem a mennyek minden titkai, azokat pedig amelyikeket ismeritek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében megmutattatok az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságokat követtek el a földön.”
4. Ennekokáért mond mig nekik: “Nincs számotokra békesség.”

17 1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ottlevõk olyanok voltak mint a lángoló tûz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg.
2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek a csúcsai az egekbe értek.
3. És láttam az égitestek lakhelyét, és a csillagok tárhelyeit, és a mennydörgését és a legmélyebb mélységekét, ahol tüzes íj volt, és nyilak és azonak tegezük, és egy tüzes kard, és minden villámlásét.
4. És az élõ vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér.
5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tûz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felõl álló nagy tengerbe.
6. Láttam a nagy folyókat és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem megy hús [test].
7. Láttam a téli sötétség hegyeit és helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak.
8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.

18 1. Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan  látta Õ el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait.
2. És láttam a föld szegletkövét:  Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tarja.
3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek a mennyek oszlopai.
4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon.
5. Láttam a földi szeleket, amint a felhõket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél honnan kezdõdik a menny boltozata.
6. És továbbmenve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás kövekbõl álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve.
7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kõböl volt, és egy gyöngybõl, és egy jácintból, és a dél felõl állók pedig vörös kõbõl.
8. De a középsõ felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a csúcsya a trónusnak zafírból volt.
9. És lángoló tüzet láttam.
10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ahol a nagy földnek a vége van: ott váltak a mennyek teljessé.
11. És egy mély mélységet láttam, ahonnak mennyei tûzoszlopok törtek fel, és ahová tûzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is.
12. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az.
13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak mint hatalmas égõ hegyek, és kérdeztem azok felõl.
14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek a börtöne.
15. És a csillagok, amelyeg a tûzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttel fel a nekik megszabott idõben.
16. És harcolt velük, és megkötözte õket addig, amíg bûnük beteljesül, (igen, még) tízezer esztendeig.

19 1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különbözõ formákat öltve megfertõzik az emberiséget, és akik félre fogják majd õket vezetni, hogy a démonoknak, mint isteneknek áldozzanak, (itt fognak õk várni), az ítélet nagy napjáig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük.
2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek és szirénekké lesznek.
3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egyetlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam.

20 1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak.
2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és Tartarosz felett ügyel.
3. Ráfael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az amberek szellemeii felett ügyel.
4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az égitestekre.
5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölött ügyel, és a káosz felett.
6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szellemei felett áll, akik szellemükben vétkeztek.
7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók] a Paradicsom, és a Kérubok felett áll.
8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd felkelnek.

21 1. Innen, tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt.
2. Itt, rettenetes dolgokat láttam: Nem láttam ott sem mennyeket felülrõl, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt és rettenetes hely az.
3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek a tûzben égnek.
4. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bûnök miatt vannak õk megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?”
5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat  megtudni?
6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bûnükért kijáró idõ betöltõdik.’
7. Innen egy másik helyre mentem, ami az elõzõnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyû dolgot láttam: ott hatalmas tûz égett és lángolt és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedõ tûzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek.
8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyû!’
9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’
10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Õ pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örökké.’

22 1. Azután onnan egy másik helyre mentem, és a nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kõbõl álló hegyet.
2. És abban négy, szépkinézetû üres helyet láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon símák voltak. A síma, üres  helyek mélyek és rájuknézve sötétek voltak.
3. És akkor, Ráfael, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, megszólalt, mondván; ‘Ezek a sima ürességek azért vannak itt, hogy (azokba) a halottak lelkeinek szellemei egybe legyenek gyûjtve, igen az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyûlnek össze.
4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az itélet napjáig, amíg eljön  számukra a meghatározott itélet napja.’
5. És én láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmezni és akinek a hangja felszállt a mennybe amint kérelmezett.
6. És megkérdeztem Ráfaelt, az angyalt aki velem volt, kérdezve tõle: ‘Ez a szellem, akinek esedezõ hangja így feljut a mennybe, kinek a szelleme az?’
7. És õ válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére Káin megölte õt, és vádait hozza elõ, amíg annak magja teljesen kipusztul a föld színérõl, és amíg az õ magja az emberek magjai közül teljesen ki lesz írtva.’
8. Azután kérdeztem õt tovább mindezekrõl, az itéletekrõl és a síma ürességekrõl: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’
9. És õ válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három hely arra való, hogy ezekben a halottak lelkei elkülönüljönek. És az igazaknak, olyan elkülönített hely lett készítve, ahol a ragyogó forrás vize van.
10. A bûnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik és az itélet nem végzõdött be rajtuk az életük folyamán.
11. Itt az õ szellemeik elkülönülnek ebben a nagy fájdalomban az itélet nagy napjáig és büntetéséig, és (ott) az átkozottak kínjaival fizetnek meg a szellemeik. Ide köti meg õket örökre.
12. És ilyen eloszztásba lettek elhelyezve a szellemek, amelyek kérelmeznek és közzéteszik pusztulásuk körülményeit, amikor elpusztultak a bûnösök korában.
13. És egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem gonoszul, istentelenül éltek és a törvénytelenek társai: de szellemeiket nem lesznek megbüntetve az ítélet napján, s feltámadni sem fognak innen.’
14. Ezután ekként áldottam a dicsõség Istenét: ‘Áldott légy Uram, az igazságosság Ura, aki mindörökké uralkodik.’

23 1. És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem, nyugati irányba, a föld legtávolabbi végére.
2. És ott, egy szüntelenül égõ tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett.
3. És én megkérdeztem, így szólvánán, “Mi ez a meg nem  szûnõ (dolog) ?”
4. Akkor, Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, “Ez (a dolog) amit itt láttál az (a tûz) útvonala, és az a tûz, amely a nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.”

24 1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égõ tûzhegységet mutatott nekem.
2. És amögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fönségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak és világos külsejûek: 3 három kelet felõl, egymásbaérve, és  három dél felõl, egymásbaérve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél, 4. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belõle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatott felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; 5. a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. Akkor azt mondtam: “Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetõsek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetõjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.

25 1. És ezt mondta nekem: ‘Énok, miért kérdezel engem a fák illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?’
2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen errõl a fáról.’
3. Erre így válaszolt: ‘Ez a magas hegy amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, ez az Õ trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsõség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön a földet meglátogatni az Õ jóságában.
4. És az illatos fát illetõen, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvisz [mindent] mindörökké.
5. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek. A gyümölcse a választottak eledele lesz: a szentélybe lesz átültetve, az Úrnak, az Örök Királynak templomába.
6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek,
És be fognak majd lépni a szentélybe,
És az illata átitatja majd csontjaikat,
És hosszú életet élnek majd a földön,
Amilyet õsatyáik éltek:
És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész,
Sem kínok sem csapások nem érik már õket.’
7. Ezek után áldottam a Dicsõség Istenét, az Örök Királyt, aki eltervezte ezen dolgokat az igazakért, és véghezvitte mindezt és megígérte nekik.

26 1. És onnan a föld közepére mentem, ahol egy áldott helyet láttam, 2. és ott lombos fák voltak teljes virágzásban. 3. És ott láttam egy szent hegyet, és a hegy aljánál, keleti irányban egy patak áramlott dél irányába. És kelet felõl egy ennél magasabb hegyet láttam, és köztük egy keskeny és mély szakadék volt: 4. Abban egy patak is folyt a hegy aljában. És kelet felõl egy másik hegy volt, 5. alacsonyabb, mint az elõzõ és kisebb is, és egy mély, száraz szakadék volt közöttük: és egy másik mély és száraz szakadék volt a három hegy tetõfokain. És mindegyik szakadék mély és keskeny volt, kemény sziklákból (állt), és nem voltak fák 6. azokban. És csodálkoztam a sziklákon, és álmélkodtam a szakadékon, igen nagy csodálkozással.

27 1 Ekkor megszólaltam: ‘Mire való  ez az áldott föld, amely telve van fákkal, s ez az átkozott völgy a közepén?’ 2 Ekkor Uriel, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, válaszolt és mondta: ‘Ez az átkozott völgy azoké, akik mindörökre átkozottak: Ide lesznek majd egybgyûjtve mind az átkozottak, akiknek ajka helytelen szavakkal illette az Urat és az Õ dicsõségérõl durván beszéltek. Ide lesznek egybegyûjtve, és ez lesz az ítéletük helye. 3. Az utolsó napokban igazságos ítélet jön rájuk mindörökké az igazak jelenlétében: itt áldják majd a könyörületest, a dicsõség Urát, az Örök királyt. 4. Az elmúlt dolgok ítéletének napjaiban álldják majd Õt irgalmáért, 5. aszerint amellyel kiválasztotta õket. Akkor áldottam a dicsõség Urát és elõsoroltam dicsõségét és magasztaltam Õt dicsõségesen.

28 1. Onnan pedig továbbmentem kelet felé, a sivatagi hegylánc közepette, 2. és láttam egy vadont és elhagyatott volt az, fákkal és növényekkel teli. És víz áradt 3. felülrõl. Észak-nyugatnak ömlött mint egy bõséges folyam [ami árad] felhõket és felszálló párát képezve minden oldalon.

29 1. És azután egy másik helyre mentem a sivatagban; és ezt a 2. hegyet keleti irányból közelítettem meg. 2. És ott láttam tömjén és mirha illatát ontó illatos fákat, és hasonlítottak a fák a mandulafára is.

30 1,2 És ezek mögött elmentem távol keletnek, és láttam egy másik helyet, és völgyet (telve) vízzel. És 3. volt abban egy fa, olyan színû mint a mézgás jóillatú fák. És annak a völgynek az oldalain láttam illatos fahéjat. Ezeket elhagyva továbbmentem kelet felé.

31 1. És láttam más hegyeket, és közöttük erdõs ligeteket, és azokból 2. nektár áradt, melynek neve “sarara” és “galbánum”. És ezek mögött a hegyek mögött láttam egy másik hegyet a föld keleti végeinél, amelyen aloe-fák voltak, és minden fa telve volt csepegõ 3. mirhával, mintha mandulafák volnának. Ha azt valaki elégette, édesebben illatozott, mint bármely jóillatú dolog.

32 1. És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fûszerekkel. 2. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett. 3. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörûségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból. 4. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyõk, és levelei olyanok mint a karob fáé 5. és gyümölcsei olyanok, mint a szõlõfürtök, gyönyörûségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké. 6. Akkor azt mondtam: “Milyen gyönyörûséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtetõ a látványa!” Akkor Raphael a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: “Ez a bölcsesség fája, melyrõl a te régi atyád és a te koros anyád, akik elõtted éltek, ettek és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiûzettek a kertbõl.”

33 1. És onnan továbbmentem a föld végei felé és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek 2. nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva. És láttam ahogy a mennynek csillagai elõsorjáztak, és 3. megszámláltam a kapukat amelyeken keresztül haladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozicióikat, az 4. idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.

34 1. Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és 2. pompás eszközt az egész föld végeinél. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget és jeget és fagyot és 3. havat és párát és esõt hoznak. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, az jót hozott, de a másik két kapun keresztül fújva erõszakosság és nyomorúság jött a földre, és erõszakkal fújtak.

35 1. És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.

36 1. És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az esõ és a szél. 2. És onnan kelet felé mentem az egek végei felé, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva és kicsiny kapukat 3. felettük. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik. És ahányszor csak láttam ezt, mindig áldottam a Dicsõség Urát, és folyamatosan áldottam a Dicsõség Urát, aki nagyszerû és dicsõséges csodákat munkál, hogy bemutassa az Õ munkájának nagyszerûségét az angyaloknak és a szellemeknek és az embereknek, hogy dícsérhessék az Õ munkáit és minden teremtményét: hogy láthassák az Õ hatalmának munkáit, és dicsérhessék az Õ kezeinek nagyszerû munkáit, és áldják Õt örökké.

II. Könyv (37-71)

Példázatok könyve

Ez a második alkalommal kapott látomások a bölcsesség látomásai – amelyeket Énok, Járed fia, Mahalálel fia, Kainán fia, Énos fia, Szeth fia, Ádám fia látott. 2. És ez a bölcsesség szavainak kezdete, amelyekkel felemelt hangon szólok azokhoz, akik a földön laknak: Hallgassátok, ti régiek, és hallgassátok ti, akik majd a jövõben lesztek eljövendõk, a Szentséges szavait, amiket a Szellemek Ura elõtt mondok. 3. Jó volt kijelenteni a régi idõk embereinek, de azoktól sem tartjuk vissza a bölcsesség kezdetét, akik ezután jönnek. 4. A mai napig soha nem adatott embernek akkora bölcsesség, mint amit én a Szellemek Urától megkaptam értelmem szerint, a Szellemek Urának jóakaratából, Aki az örök élet sorsára rendelt engem. 5. Most hát három példabeszédet ültetett el bennem, és én hangom felemelve mondtam el azoknak, akik a földet lakják.

37 1. Az elsõ példázat:

Amikor megnyilvánul az igazak gyülekezete, és a bûnösök megítéltettnek bûneikért, és elûzettetnek a föld felszínérõl, 2. és amikor az Igazságos megjelenik majd az igazak arca elõtt, õ, akinek elrendelt cselekedetei a Szellemek Urától függnek, és aki világosságot mutat az igazaknak, és a föld választottainak – akkor hol lesz majd a gonoszok helye, és hol lesz megnyugvása azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét? Jobb lett volna nekik ha nem születnek meg. 3. Amikor az igazak titkai megnyilvánulnak, és a bûnösök megítéltetnek és a gonoszok ki lesznek taszítva az igazak és a választottak jelenlétébõl, 4. attól az idõtõl kezdve nem birtokolják a földet többé sem az uralkodók, sem a fejedelmek: És képtelenek lesznek a szentek arcára nézni, mert a Szellemek Ura a saját maga ragyogását öntötte a szentek, igazak és választottak orcájára. 5.Akkor elpusztulnak majd a hatalmasok és a királyok. És az igazaknak és szenteknek kezébe adatnak. 6. És attól az idõtõl fogva senki nem fog magának könyörületet kérni a Szellemek Urától. Mert az életük a végéhez ért.

38 1. És eljön majd az idõ, azokban a napokban, hogy a kiválasztott és szent gyermekek leszállnak a magas mennyekbõl, és magjuk eggyé válik majd az emberek gyermekeivel. 2. És kapta azokban a napokban Énok a hevesség és harag könyveit, és a nyugtalanság és kiûzetés könyveit. És nem kapnak akkor könyörületet, így szól a Szellemek Ura. 3. És azokban a napokban egy forgószél felemelt engem a földrõl, és letett a mennyek végében. 4. És láttam ott egy újabb látást, a szentek lakóhelyét és az igazak pihenõhelyét. 5. Látták itt szemeim az õ lakóhelyüket együtt az Õ angyalaival, és az õ pihenõ helyüket a szentekkel. És esedeznek és könyörögnek és imádkoznak az emberek gyermekeiért, és igazságosság áradt elõttük akár a víz, és irgalom akár a földnek harmatja: így van ez közöttük örökkön örökké. 6. És látták szemeim azon a helyen az igazságosság és hit Egyedüli Választottját, és láttam lakóhelyét a Szellemek Urának szárnyai alatt. És igazságosság uralkodik az õ napjaiban, és az igazságosak és választottak számlálatlanul állnak majd Õelõtte örökkön örökké. 7. És mind az igazságosak és választottak erõsek lesznek Õelõtte, mint a tüzes lángok, és szájuk áldassal lesz telve. És az ajkaik magasztalják a Szellemek Urának nevét, és az igazságosság soha nem romlik